Ki a jó jogász, avagy jó bíró lenne-e Jakab András?

2010.04.24. 15:18 Kisigi

Jogesetek Magyarázata címmel hiánypótlónak szánt folyóirat jelent meg Jakab András főszerkesztésével. Mindenkinek ajánljuk, mind a koncepció, mind a már megjelent írások figyelemreméltóak. A főszerkesztő maga is közzétett az első számban egy dolgozatot Ki a jó jogász, avagy tényleg jó bíró volt-e Magnaud? címmel. Ebben a szerző amellett érvel, hogy a bíráknak ítélkezésük során figyelembe kell venniük a társadalom általános erkölcsi elvárásait. Ez akár még igaz is lehet, de sajnos Jakab András érvelése nem alkalmas a tétel bizonyítására - ami elég szórakoztató, mivel az írás a folyóirat "Érveléstan - érveléstechnika" c. rovatában jelent meg.

Jakab András szerint a demokráciából következő alkotmányos követelmény az, hogy az ítélkezés során figyelembe kell venni a társadalom általános erkölcsi elvárásait: mivel minden hatalom a néptől ered, a közhatalmat is a nép érdekében kell gyakorolni, és - hacsak nem elkerülhetetlen - a népet felháborító döntéseket el kell kerülni.

Ez az érvelés több ponton problémás. Egyrészt az első állításból tisztán logikai úton nem feltétlen következik a második, amit a szerző is belát, amikor az elkerülhetetlenséget kivételként határozza meg. Sajnos azt nem részletezi, hogy ezt milyen szempontok alapján lehet eldönteni. Másrészt elfeledkezni látszik arról, hogy Magyarország államformája köztársaság, ahol a nép a hatalmát választott képviselőin, vagyis a törvényhozáson keresztül gyakorolja. Tehát a demokratikus magatartás éppen a törvények minél szigorúbb értelmezése lenne, hiszen a népakartnak ezek a kifejezői. Megjegyzem Antonin Scalia hasonló érveléssel vezeti le a demokrácia fogalmából a textualizmust, ami a dolgozatban leírttól alapjaiban eltérő jogértelmezési módszerekkel dolgozik.

De azt nem tagadom, hogy vannak az ítélkezési tevékenységet meghatározó alkotmányos követelmények. Jakab András is említi a jogállamiság egy aspektusát: a jogrendszernek hatékonyan kell működnie, amit a társadalmilag elfogadott ítéletek nyomán kialakuló fokozott önkéntes jogkövetéssel lehet biztosítani. Ez akár igaz is lehet. De a jogállamiságnak van egy fontosabb vetülete is, ez pedig a jogbiztonság, ami a bírósági ítéletek és így a jogrendszer kiszámíthatóságát feltételezi. A szerző is belátja, hogy az egységesség és az általa kívánatos jogalkalmazás ellentétbe kerülhet, amit egy példán keresztül próbál feloldani. Lehet, hogy velem van a baj, de engem egy XIX. századi New York-i öröklési jogi kérdésre adott kreatív válasz önmagában nem győz meg arról, hogy a felvetett probléma jelentéktelen. Mindennek különös súlyt ad az tény, hogy az Alkotmány a Legfelsőbb Bíróság feladatává teszi a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítását, amiből az következik, hogy ha van alkotmányos követelmény, akkor az egységes ítélkezés mindenféleképpen az.

A legérdekesebb része a dolgozatnak az, ahol a szerző sorba veszi azokat az eseteket, amikor valamilyen oknál fogva nem kell a társadalom általános erkölcsi elvárásait figyelembe venni: 1) amikor a közerkölcs összeütközésbe kerül egy alkotmányos szabállyal, 2) ha a kérdés világnézetileg vagy erkölcsileg megosztja a társadalmat, 3) amikor a közvélemény a gazdasági vagy technikai jellegű fejlődéshez szükséges lépéseket nem tudja elfogadni, 4) rövid távon az erkölcsi kívánalmaknak megfelelő ítélet hosszú távon a társadalom szerint is káros lenne erkölcsileg, 5) ha a bíró nem a közbeszédben nyilvánosan vállalható indokra, nem az általános társadalmi elvárás által motiválva és nem jogelvekre alapozva hozza meg a döntést.

Kezdjük a végével: itt nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a helyzet megakadályozza a szabály alkalmazását, hanem arról, hogy rosszul alkalmazzák a szabályt. Vagyis ez nem kivétel, hanem a szabály megszegése, így logikailag semmi keresnivalója ezen a helyen.

Végig nézve a fenti listát, bennem az a kérdés merült fel, hogy vajon mi marad. Már gondolkodom egy ideje, de nem nagyon találok olyan morálfilozófiai problémát, ami jelenleg nem osztja meg a magyar társadalmat, és nincs is rendezve az Alkotmányban. Főleg, hogy az Alkotmány nagyon sok rendelkezése, de maga az Alkotmány sem örvend általános elfogadottságnak. Azt sem látom, hogy milyen alapon döntheti el a bíró azt, hogy az adott lépés ugyan teljes társadalmi elutasításba ütközik, de az szükséges a fejlődéshez. Itt ugye először fel kellene mérnie a társadalom általános erkölcsi elvárásait, majd mérlegelnie kellene az adott norma célját. Ez utóbbi elvárása azért is érdekes, mert Jakab András maga jelenti ki, hogy a jogalkotó céljára tekintő jogszabályértelmezés nem elfogadható. Azt meg főleg nem értem, hogy a népfelség elvéből hogyan is következik egészen pontosan ez az egész, milyen alkotmányos elv alapján lehet félretenni a demokráciát az ilyen kérdésekben. A költség-haszon elemzés behozatala a problémába teljesen jogos, de azt következetesen végig gondolva el lehet jutni a morális kérdések teljes száműzéséig: ha a hosszú távú hasznok indokolják az erkölcsileg nem elfogadható döntést, akkor a rövid távú hasznok miért nem? Azt is lehet mondani, hogy a lehető legnagyobb társadalmi hasznosság elérése a társadalom legfőbb erkölcsi elvárása, de akkor meg nincs értelme az egész hasznos-erkölcsös megkülönböztetésnek.

Jakab András szerint a jogeseteknek különösen a büntetőjogban van erkölcsi vetülete, ami akár igaz is lehet. Szerinte a Btk. azzal, hogy a generálprevenciót a büntetés céljai között említi, támpontot ad a társadalmi erkölcsiség jogba emelésére. Ez a cél végső soron úgy valósítható meg, ha a társadalom erkölcsi elvárásait figyelembe vesszük a büntetéskiszabásnál, a Btk. érvényesülését ugyanis jelentősen elősegíti, ha a szimbolikus és közérdeklődést kiváltó ügyekben kellőképpen súlyos büntetés születik.

Ez így első ránézésére még akár meggyőzőnek is tűnhet. Csakhogy a Btk. 37. §-a a generálprevenciót egy sorban említi a speciális prevencióval, a kettő között nem állít fel rangsort, az ítéletnek mindkét követelményt ki kell elégítenie. Az nyilvánvaló, hogy nagyon sok esetben a két cél más-más büntetést indokolna, Jakab András érvelése is hatásosabb lenne, ha ezt a konfliktust feloldotta volna. A másik probléma az, hogy a társadalom erkölcsi elvárása alapvetően az egységes ítélkezésre terjed ki, ami ellen hat az, ha a szimbolikus ügyekben kifejezetten súlyos büntetéseket szabnak, a hasonló, de a média ingerküszöbét meg nem ütő ügyekben viszont egészen más elvek alapján ítélkeznek. Emlékezzünk arra, hogy a Zuschlag-ügyben kiszabott súlyos büntetést nem örömmel fogadta a társadalom, ahogy azt Jakab András érvelése szerint kellett volna neki, hanem megütközéssel, mivel az nem illeszkedett az eddigi gyakorlathoz.

Jakab András írása végén a címszereplő jó bíró egyik ítéletén keresztül mutatja be az általa kívánatosnak tartott döntéshozatalt. Meg kell hagyni, szép példabeszéd, de ezzel is van egy súlyos probléma: a döntés nem elégíti a dolgozatban felvázolt követelményrendszert. Elfogadva azt, hogy az ügyben szereplő elkövetővel szemben nem kell szankciót alkalmazni, szerintem a jogsértés tényét mindenféleképpen meg kell állapítani, felmentésről szó sem lehet. A döntés egyik alapvető indoka, hogy az elkövető alkalmi jelleggel követte el a lopást, és a jövőben nem várható tőle újabb bűncselekmény elkövetése. Azonban ez nem is zárható ki teljes bizonyossággal, viszont ha az első ügyében felmentik, mindig alkalmi elkövetőnek fog számítani, hiszen soha nem marasztalták el korábban. Így ugyanezzel az indokkal újra és újra fel lehet menteni, ami a szerző bizakodása ellenére igenis felhatalmazást ad a megélhetési bűnözésre.

Ebből a szempontból lényegtelen, hogy most milyennek ismeri az elkövetőt a környezete, hiszen ezekben a körülményekben nagyon könnyen állhat be változás, többek között amiatt is, hogy ezt a cselekményt sikerült megúszni. Ezzel megnő annak a kockázata, hogy mind az elkövető, mind általában a hozzá hasonló személyek kis értékű lopási cselekményeket kövessenek el, márpedig ezt a fokozott kriminalitást a társadalom nyilvánvalóan nem kívánja. Vagyis a közerkölcsre támaszkodva indokolható felmentés hosszú távon a közerkölccsel szemben álló eredményre vezet – az ilyen helyzetekben Jakab András szerint sem kell az általános társadalmi elvárások alapájn meghozni az ítéletet.

Arról nem is beszélve, hogy jelenleg a magyar közvélemény - ami kis túlzással csak a kényszermunkával egybekötött fegyházra tud büntetésként tekinteni, és nem látja különösebben problémásnak egy betörő lelövését - ha valamit, akkor azt elvárja, hogy a vagyon elleni bűncselekményt elkövetőket ne mentse fel a bíróság csak azért, mert szomorú sors jutott nekik. Persze tudom, hogy a dolgozatban leírt eset csak illusztráció, de talán lehetett volna találni egy olyan példát is, ami legalább távolról emlékeztet a mai magyar valóságra - ha már egyszer a magyar jogalkalmazást akarjuk megváltoztatni.

Látható, hogy az elmélet több sebből vérzik, többek között emiatt én egy kicsit meglepődtem azon a magabiztosságon, amivel sikerült azt előadni. Az írásból megtudhatjuk, hogy aki nem így gondolkodik a jogászi hivatásról, az téves szerepfelfogást tett magáévá, dogmatikailag kevésbé felkészült, nem kreatív, súlyos szakmai félreértésben van, a szocializmus idején nőtt fel (vagy közvetve ilyenektől tanulta a magatartásmintákat), nincs erkölcsi tartása, nem elég felkészült érveléstechnikailag, illetve nincs sok fogalma arról, hogy a német, a spanyol vagy éppen az amerikai bírák milyen logika szerint gondolkodnak.

Én belátom, hogy ez utóbbi igaz rám, nem vagyok alapos ismerője az amerikai bírói gondolkodásnak. De azt tudom, hogy Oliver Wendell Holmes szociáldarwinista és jogpozitivista alapokon álló ítélkezési gyakorlata a közerkölcsre különösebb tekintettel nem volt; Antonin Scalia-t textualizmusa nem akadályozta meg abban, hogy a Supreme Court tagja legyen; Richard Posner gazdasági jogszemléletéből következően teljes mértékben kizárja az erkölcsi megfontolásokat és a bíráskodásból; a korábbi bejegyzésemben említett John Gleeson pedig hiába próbálta az általa kívánatosnak tartott eredmény eléréséhez újszerűen értelmezni a törvényt, nyilvánvalóan csak azért nem sikerült neki, mert sem dogmatikailag, sem érveléstechnikailag nem eléggé felkészült. Ha ők rossz bírók, akkor én nem akarok jó jogász lenni.

 

Címkék: ajánló bíróság jogelmélet jakab andrás

A bejegyzés trackback címe:

https://legaleagles.blog.hu/api/trackback/id/tr341948086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wape 2010.05.09. 23:11:59

Hello

Tavaly irtatok Baka András megválasztása kapcsán
legaleagles.blog.hu/2009/06/23/baka_andras_eselye
Lassan lehetne írni valamit az egy évéről. Ha van mit, ha tudtok mit.
üdv
p

MC KO 2010.05.10. 11:53:11

Kisigi,

Valóban ironikus, hogy éppen Jakab András írása az, amely nem eléggé meggyőző és demonstrativ. Magnaud nem volt az a kíváló bíró, esete egy egyszerű Jean-Valjean történet, amelyet Victor Hugo jobban megírt, és Javert felügyelő jobban megoldott. Persze példabeszédnek jó, nem vagyok rámenős büntetőjogász, de felteszem, a büntetőjog tételes szabályai szerint is lenne kegyelem az anya számára. A "nehéz esetek", legalább is, amelyeket a jurispridencia annak említ, nem ezek, és a társdadalom értékrendjéhez húzás is bonyolultabb. Nyilván Jakab előnyben részesíti az álatal teleologikusnak nevezett értelmezést, szemben a hagyományos értelmezés kissé lejáratott, és voltaképpen sok esetben mégiscsak a kívánatos célnak alárendelt értelmezéssel. Az amerikai bírák egy jó része ennél többet tud, bár aki esküdtszék mellett dönt, annak a bűnösség kérdésében csekélyebb szerep jut. Persze más a tárgyaló bíró és más a felülvizsgáló, ez utóbbi szélesebb körben érvelhet oly módon, hogy ebben figyelembe veszi a társadalom folymatosan fejlődő értékrendjét. Jóval összetettebb és meggyőzőbb dolgokat tudnak művelni.

E mellett a JeMa nagyon jó kísérlet, érdemes komolyan venni, az általam átnézett összefoglalók színvonalasak, többnyire tárgyilagosaknak tűnnek, bár kétségtelenül a vörös csillag ügyben nem könnnyű a személyes felfogást és szimpátiát háttérbe szorítani.

Holmes

Kisigi · http://legaleagles.blog.hu 2010.05.10. 18:19:58

@wape: Ezzel azért vagyunk egy kicsit gondban, mert így kívülről nézve sok eredmény nem látszik - már leszámítva azt, hogy a Jogi Fórumon minden nap van egy hír arról, hogy éppen melyik összbírói értekezleten vett részt.

Kisigi · http://legaleagles.blog.hu 2010.05.10. 18:25:26

@MC KO: A JeMa szerintem is nagyon jó kezdeményezés, a Katz- és a Vajnai-ügyrekről készített összefoglalót fel is illene dolgoznom, hiszen mindkét ügyről írtam én is itt a blogon.

süti beállítások módosítása