Baka András esélye
Végre van elnöke a Legfelsőbb Bíróságnak. Ennek nyilván örülünk, ugyanakkor nem lennénk Baka András helyében, a világ minden kincséért sem. És nem is csak azért, mert hogy ugyan kinek van kedve a magyar bírói karral való - jó eséllyel reménytelen - permanens viaskodással tölteni elkövetkező éveit. Hanem azért is, mert nehéz elfelejteni az elmúlt egy évet, amikor is nem volt elnöke az LB-nek, ami - fogalmazzunk kevéssé szakmaian, de legalább mértéktartóan - gáz. Ezt az egy évet pont nem Bakának köszönhetjük, hanem a köztársasági elnöknek és az Országgyűlésnek, de pont Baka az, akire az egész visszahull. Egy év interregnum után neki kell ismét összeterelnie az elbitangolt nyájat, a közmondásosan nagy hatalmú bírósági vezetők (pl. a megyei elnökök) valószínűleg kifejezetten élvezték ezt a helyzetet. És neki kell szembenéznie azzal, hogy ez a sztori egészen biztosan tovább rombolta az igazságszolgáltatás iránti bizalmat (a politikai irántit is, de ez most mellékszál). És akkor még nem beszéltünk megválasztásának - fogalmazzunk ismét mértéktartóan - zilált körülményeiről (titkos választás, szabad képviselői mandátum, haha!).
Baka András mindezek után csak úgy feledtetheti el az elmúlt egy évet és megválasztásának körülményeit, ha ő lesz a világ legjobb főbírája. Mielőtt azonban megvizsgálnánk, hogy erre milyen esélyei vannak, vessünk egy pillantást a történet többi szereplőjére: a köztársasági elnökre és a pártokra.
Az meccs egyértelmű nyertese Sólyom László. Megmutatta, hogy most már végérvényesen politikus, és nem valami politikába tévedt, de abban még mindig kissé idegenül mozgó jogászprofesszor. Kitalálta, hogy Baka lesz az LB elnöke, és nem tágított. Pontosan tudta, hogy ez türelemjáték, hogy az győz, aki tudja, hogy mit akar (nem azt, hogy mit nem akar), és amellett tűzön-vízen át kitart. Vélhetően felmérte azt is, hogy ellenfelei egyáltalán nem tudják, hogy mit akarnak, maximum azt, hogy mit nem akarnak: semmi változást a bíróságok működésében. Arra is nyugodtan építhetett, hogy ellenfelei megosztottak, tehát előbb vágják egymás hátába a kést, mint Sólyoméba, és ennek érdekében akár még Bakát is megszavazzák. És nem utolsósorban: Sólyom bevállalta azt, hogy egy évig ország-világ csúfjára nincs elnöke a Legfelsőbb Bíróságnak, akkora presztízsveszteséget és bizonytalanságot okozva az igazságszolgáltatásnak, amit ki tudja, mikor hever ki. Viszont van elnök, talán nem is rossz.
Tényleg, milyen elnök lesz Baka András?
Ez az, ami jelenleg a legkevésbé tudható. Outsiderként lett az LB elnöke (ezen a helyzeten a Fővárosi Ítélőtáblán eltöltött egy év egészen biztosan nem változtat), márpedig ez kényes és ellentmondásos kiindulási helyzet. Hátránya, hogy nem ismeri a belső viszonyokat, nincsenek barátai, szövetségesei. Ugyanakkor ez a legfontosabb előnye is, hiszen nincs lekötelezve senkinek, nem tekinti magára nézve feltétlenül kötelezőnek a régi beidegződéseket, szabályokat. Ha egy ilyen ember kerül vezetőként a rendszerbe, rendszerint három út áll előtte.
1. A kívülről jött, felvilágosult reformer szerepe. Küldetéstudata van, helyzetfelismerő képessége nincs. Tör-zúz, felesleges konfliktusokat vállal, a végén pedig elszáll, mint a győzelmi zászló. Nagyobb felfordulást hagy maga után, mint amilyennek az eltakarítását célul tűzte ki.
2. A reformerből lett cinikus rutinróka szerepe. Neki is van küldetéstudata, legalábbis az elején, de van helyzetfelismerő képessége is, és a végén már csak az van. Rájön, hogy a rendszer nem, vagy csak rendkívüli nehézségek árán változtatható meg, ezért inkább hagyja a fenébe az egészet. Belesimul a rutinba, és akkor már miért ne élvezné ki az előnyeit, nem igaz?
3. Az okos, mondhatnám sunyi reformer. Semmi görögtűz, nagy fogadkozások, szőnyegbombázás. Néhány jól kiválasztott területen fontos változásokat indít el, egyébként a folytonosságot is hangsúlyozza, nem akar forradalmat, hiszen azért kevés olyan rendszer van, amiből senkit és semmit ne lenne érdemes fenntartani. Ezek a változások gyakran csak hosszabb távon mutatkoznak meg, a politika ugye türelemjáték, erről már volt szó korábban.
Vajon Baka melyik lesz? Sejtelmem sincs. Nem tudni, milyen ember, korrekt hivatalnokfeje van, de hát ebből ugye milyen következtetést lehet levonni, semmit. Lehetne, sőt kellene is elemezni a strasbourgi ítéleteit (nekem, bevallom férfiasan, nincs hozzá kedvem, nem érdekelnek annyira az alapjogok, és ez nagyon sok munka lenne, különben is, Straub Dániel már megtette a Fundamentumban). A nyilatkozatai eddig reformpártiak, de mértéktartóak voltak, lásd például megválasztása után. De még ha ismernénk is, egy ilyen hatalmi pozíció, mint a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztja, bármit kihozhat az emberből: korábban nem létező, vagy csak lappangó negatív jellemvonásokat. Láttunk már viszonylag ártalmatlannak tűnő professzorokat, hm, furcsán viselkedni egy közjogi tisztség elfoglalása után. Vegyük ehhez hozzá azt, hogy Baka eddig még soha nem vezetett egy ekkora szervezetrendszert, mint a magyar bírósági rendszer, noha volt már rövid ideig az Államigazgatási Főiskola főigazgatója is. És persze azért nem egy világtól elszigetelt szobatudósként élte az életét, hiszen Strasbourgban bíróként emberi sorsokról döntött.
Meglátjuk. És írni fogunk róla.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kszabo 2010.04.27. 08:33:32
Az igazságszolgáltatás jelenleg idő és költség érzéketlen tengeri kígyó. Ami energiát, pénzt, időt egy-egy ügyre elköltenek, abból a mentőszolgálat megment egy kisebb városnyi embertömeget.
