A "három csapás" és a Btk.
Nem sok esélyt adtam arra, hogy a "három csapás" néven elhíresült javaslat valaha is meg fog jelenni konkrét normaszöveg formájában, legalábbis az eredeti bejelentésnek többé-kevésbé megfelelő törvényszöveggel. Mégis ez történt. A javaslat jelenleg az Országgyűlés előtt van, az előterjesztők sürgősségi tárgyalást kértek benne, ezért hasznos lehet megismerkedni a tartalmával egy kicsit részletesebben is.
A javaslatban szerepel minden olyan 2003-ig hatályban volt rendelkezés, amit még 1998-ban a szigorítás szándékával szavaztak meg. Ezekkel most nem kívánok foglalkozni, ha visszakerülnek, majd újra megbarátkozunk velük. Egyszer már sikerült, nincs ok a pesszimizmusra. Ami tényleg újdonságnak számít, az az erőszakos visszaeső kategóriája, illetve a rájuk vonatkozó speciális büntetéskiszabási szabályok.
Az erőszakos visszaeső fogalmát a következők szerint definiálja a javaslat:
Akit a szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként, mindkét alkalommal szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek.
Látszik, hogy a javaslat szövegezője sem a Btk.-nak a visszaesőkre vonatkozó koncepciójával, sem a magyar nyelvvel nincs nagy barátságban. Akit visszaesőként ítélnek el, azt egy alkalommal ítélik el, ezért a "visszaesőként, mindkét alkalommal (...) végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek" megfogalmazásnak nincs túl sok értelme. Esetleg az, hogy visszaesőként ítélték el kétszer, de akkor ez már a negyedik csapás lenne, tehát ezt a megoldást inkább ne fogadjuk el. Feltételezhetően azt akarják itt közölni a jogkereső közönséggel, hogy visszaesőként ítélték el, és mind az a bűncselekmény, amit visszaesőként követett el, mind pedig az, amelyik megalapozta a visszesői minőséget, személy elleni erőszakos bűncselekmény volt. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy a második elítélésekor különös visszaeső volt, a harmadik bűncselekményt pedig többszörös visszaesőként követte el.
Vannak egész jó definíciók a hatályos Btk.-ban is, bátran lehet őket használni. Ha ezt megtennénk, az erőszakos visszaesőt úgy definiálnánk mint olyan többszörös visszaesőt, aki mindhárom alkalommal szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el. De ha így lenne, elhagynánk az egész javaslat legsunyibb trükkjét: a visszaesést mindegyik típusnál csak az utolsó büntetés kitöltésétől vagy a végrehajthatóság megszűnésétől számított három éven belül elkövetett bűncselekmény esetén lehet megállapítani, ez azonban valamiért az erőszakos visszaeső fogalmából hiányzik. Így ha valaki a harmadik garázdaságát 20 év törvénytisztelő életmód után követi el, akkor is erőszakos visszaesőnek fog számítani. Remélem ez bug, nem feature.
Az erőszakos visszaesőkre egészen újszerű büntetéskiszabási szabályt ír elő a javaslat:
Az erőszakos visszaesővel szemben - amennyiben a törvény másként nem rendelkezik - az újabb bűncselekmény bűntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.
Tartalmilag ugyanez a szabály alkalmazandó akkor is, ha az elkövető által elkövetett legalább három személy elleni erőszakos bűncselekményt egy eljárásban bírálják el. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a halmazati büntetésnél (ne a fenti idézetet, hanem a javaslat 6. §-át figyeld meg alaposan) a normaszöveg nem tartalmazza a "szándékos" kitételt, amit az erőszakos visszaeső fogalmánál még valamiért fontosnak tartottak. Nyilván nem véletlenül, hiszen a visszaesői minőséget kizárólag szándékos bűncselekmények alapozhatják meg. Úgy tűnik ezt elfelejtették addigra, mire a halmazati büntetéskiszabás szabályaihoz értek a szövegezésben. Sajnos azt sem sikerült figyelembe venni, hogy nem egészen ugyanarra az eredményre jutunk, ha a felső határ a kétszeresével emelkedik, mint ha a kétszeresére emelkedne. De most inkább nem vesznék el a részletekben.
Mindenesetre a lényeg az, hogy a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik, ilyen most is van, így önmagában nincs is ezzel semmi baj. Ha a felemelt tételkeret felső határa a húsz évet meghaladja, akkor jön a kötelező életfogyt. Kár, hogy a határozott tartamú szabadságvesztés soha nem haladhatja meg a húsz évet. Törvényileg kizárt:
Btk. 40. § (1) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; halmazati vagy összbüntetés, illetőleg bűnszervezetben történő elkövetés esetén húsz év.
Ez mindig megelőzi a speciális büntetéskiszabási szabályokban írtak alkalmazását. Ezért van az, hogy ha valaki két olyan bűncselekményt követ el, amire 5-15 évet rendel a törvény, hiába kell a halmazati büntetés szabályai alapján felemelni a tételkeret felső határát a felével, az mindig maximum 20 év lehet. Ha ezt nem módosítják (márpedig a javaslatban nem szerepel), soha nem fogja meghaladni a húsz évet a megemelt tételkeret, de az erőszakos visszaesőknél még a tizenötöt sem.
Erre persze lehet azt mondani, hogy a szabály valódi értelme az, hogy ha a számítás eredményeképpen meghaladná a 20 évet, akkor nem a Btk. 40. § (1) bekezdésében írt generális maximumot kell figyelembe venni, hanem életfogytot kell kiszabni. Ez rendben is van, de akkor tessék ezt írni a törvénybe. Kicsit nehezen lehet ezt úgy megfogalmazni, hogy ne zárjuk ki teljesen a szabadságvesztés időtartamára vonatkozó alapvető szabályok alkalmazását, de hát aki fel akarja borítani a Btk. büntetési rendszerét, az dolgozzon meg érte.
Mindezek ellenére nem kell aggódnia a szigorú büntetőpolitika híveinek, lesz kötelezően alkalmazandó életfogytig tartó szabadságvesztés: ha az erőszakos visszaesőként elkövetett bűncselekményre (vagy a halmazatban elkövetett bűncselekmények valamelyikére) azt rendeli a törvény, akkor kötelező kiszabni. Ami viszont nem lesz, az a kötelezően alkalmazandó tényleges életfogyt. Kicsit csalódott vagyok, mert nekem ezt ígérték.
Ugyanis az egy dolog, hogy a Btk. 47. § (4) bekezdésében kizárják a feltételesből az erőszakos visszaesőket. Csakhogy ez a szakasz kizárólag a határozott ideig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátást szabályozza, az életfogytra a Btk. 47/A. §-a vonatkozik. Mondanom sem kell, azt nem kívánják módosítani, így marad a most hatályos szabály: életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság ítéletében meghatározza a feltételes szabadság legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadság lehetőségét kizárja.
Összességében azt gondolom, hogy itt nem az a legnagyobb probléma, hogy rossz koncepciót akarnak megvalósítani. Hanem az, hogy még csak meg sem tudják írni rendesen.
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Konzervatórium 2009.02.25. 11:49:18
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Leiter Jakab · http://leiterjakab.blog.hu 2009.02.27. 11:07:59
Kisigi · http://legaleagles.blog.hu 2009.02.27. 17:18:03
Ennek ellenére a bv. intézetekben az első bűntényes elkövetők aránya csekély. Ezek azok, akiket rögtön az első bűncselekményük elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, márpedig ehhez erősen kell kezdeni (emberölés, rablás, ilyesmi). Tehát a bv. intézetek tele vannak visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlővel is. Más néven ez a kategória az ún. krimimológiai értelemben vett visszaeső, csak hogy tovább bonyolítsam.
A megközelítésed nem igazán jó, mert nem azt kell nézni, hogy mekkora a visszaesők aránya bent, hanem azt, hogy a szabadultak közül hányan kerülnek vissza.
Az biztos, hogy a bv. nem a legnagyobb sikersztori az országban. A börtönviszonyokon lehet és kell is javítani, de hogy lenne alternatívája, azt nem hiszem. Alapjogi szinten annyira be van határolva a büntetőjogi szankció alkalmazása és végrehajtása, hogy a szabadságmegvonás az egyetlen igazán komoly büntetés. Ha nem lenne tilos a kegyetlen és megalázó büntetések alkalmazása, rögtön nagyobb lenne a mozgástér. Ha nem lehetne csak olyan szankciót alkalmazni, ami az elkövetéskor már benne volt a Btk.-ban, sokkal jobban lehetne egyéniesíteni.
Az biztos, hogy a megkésve és következetlenül alkalmazott, valamint a rosszul végrehajtott szabadságvesztés nem tudja elérni azt a visszatartó hatást, amire amúgy alkalmas lenne. Ezen kellene javítani.
Leiter Jakab · http://leiterjakab.blog.hu 2009.02.27. 19:07:10
Gerardus A. Lodewijk 2009.03.09. 22:13:54
A bűnismétlés és visszaesés kérdésére kiváló professzoraim egyike azt mondta, hogy jelenleg a bűncselekmények kb. 60%-át követik el bűnismétlők, azaz ha nem lenne bűnismétlés, akkor ennyivel kevesebb lehetne a bűnözés. De mi történne, kérdezte, ha ez az arány 100% lenne? Akkor bizony az összes bűncselekményt bűnismétlők követnék el, azaz mivel az ő létszámuk és életük véges, egy idő után egyszerűen eltűnne a bűnözés.
Persze viccnek gondolta a bácsi.