Érdekes és tanulságos a T/5657. számú törvényjavaslat eddig és eljövendő hányattatásainak története, és hát egy igencsak kellemetlen lyukra világítana rá az Abtv. (az alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény) rendszerében, ha egy történet világítani tudna. Ahogy a linkből is látható, a törvényjavaslatot 2008. június 2-án fogadta el az Országgyűlés, annak elnöke rendben meg is küldte a köztársasági elnöknek, aki azonban június 24-én a 15. §-al kapcsolatban előzetes normakontrollt kért az Alkotmánybíróságtól. Ezzel eddig semmi gond nincs, legfeljebb kellemetlen lehetett az előterjesztőnek. Az előzetes normakontroll kérésének indokai a jelen post szempontjából nem különösebben fontosak, akit érdekel maga a beadvány, elolvashatja a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján.

Tételezzük fel, hogy az AB nem találja alkotmányellenesnek a köztársasági elnök által kifogásolt rendelkezéseket, ami azért megesik néha. Ami érdekes viszont, hogy az Alkotmánybíróság mindeddig nem hozott döntést. A törvényjavaslat 18. §-ából kitűnik, hogy a törvény 2008. szeptember 1-én lépett volna hatályba. Ez az időpont már elmúlt, következéseképpen ha netán tartalmilag alkotmányos a törvény, akkor is visszamenőlegesen lépne hatályba, ami magában alkotmányellenes. Ez már önmagában igen érdekes helyzet, hiszen az alkotmányellenesség kizárólag abból fakad, hogy az AB június 24. óta nem talált időt a jogszabály megvizsgálására, vagyis semmi más oka nincs az alkotmányellenességnek, mint az, hogy a testület még nem döntött. Borítékolhatnánk tehát, hogy a testület kilövi az egész törvényt, a jogállamiság nagyobb dicsőségére, hiszen a visszamenőleges hatálybalépés nem valami ildomos dolog, még ha kevéssé elegáns megoldás is ez, tekintettel annak okaira.

Van azonban egy másik gond is.

Az Abtv. 35. § (1) bekezdése szerint a köztársasági elnök indítványára az Alkotmánybíróság az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény aggályosnak tartott rendelkezését megvizsgálja. A (2) bekezdés azt mondja, hogy ha az Alkotmánybíróság a törvény aggályosnak tartott rendelkezésének alkotmányellenességét állapítja meg, a köztársasági elnök a törvényt mindaddig nem hirdetheti ki, amíg az Országgyűlés az alkotmányellenességet meg nem szünteti. Ez látványos ellentétben áll az Abtv. utólagos normakontrollra vonatkozó – jóval gyakrabban alkalmazott – 40. §-ával, amely teljes vagy részleges megsemmisítésről beszél. A törvény itt nem teszi lehetővé azt, hogy az AB a nem támadott rendelkezéseket is vizsgálja, vagyis az egész módosító jogszabály – benne a hatálybalépésről rendelkező 18. §-al – nem tehető vizsgálat tárgyává.

Mindez azt jelenti, hogy a fenti alkotmányossági vélelemből kiindulva, az AB nem bánthatja a törvényt, amely így visszamenőlegesen lesz kénytelen hatályba lépni, ezzel természetesen azonnal megsértve a jogállamiság követelményét. Én a magam részéről érdeklődéssel várom, hogy hogyan mászik ki az Alkotmánybíróság a saját maga ásta veremből. Tippem: contra legem értelmezéssel a törvény egészének alkotmányellenessé nyilvánítása. Jó, de még mindig szuboptimális esetben a döntés tartalmaz majd valamilyen jogszabályoktól elrugaszkodott fejtegetést arról, hogy miét lehet mégis az egész jogszabályt alkotmányellenessé nyilvánítani, az Abtv. kifejezett rendelkezésére tekintet nélkül, azonban nem vagyok derűlátó: sokkal valószínűbb, hogy rezzenéstelen arccal alkalmazni fogják azt az egyébként nagyjából random helyzetekben alkalmazott érvüket, hogy az indítvány tartalmától függetlenül az egész jogszabályt vizsgálják.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.