Amikor elkezdtünk írni a Btk. új Általános Részéről, abból indultunk ki, hogy a kormány láthatólag komolyan gondolja a tervezetet, ezért hasznos megismerkedni vele. Csak annyiban tévedtünk, hogy egyáltalán nem gondoltak komolyan semmit. Amikor bejelentették, hogy szigorítani fogják a Btk.-t, egy kicsit csodálkoztam. Nem értettem, hogy minek nyúlnak hozzá pont akkor a hatályos törvényhez, amikor beterjeszteni készülnek egy teljesen új Általános Részt. Aztán okosan dekódoltam a miniszteri nyilatkozat azon részét, amely szerint a parlament most túlterhelt, a gazdasági válság rengeteg intézkedést igényel, ezért majd nyugodtabb időkben lehet foglalkozni a Btk. egészének megújításával.

A módosító javaslat átolvasása után már teljesen egyértelmű: a jogalkotó nyolc évnyi munka, követhetetlen mennyiségű és összetételű kodifikációs bizottság, nem kevés pénz elköltése után úgy döntött, hogy nem lesz új büntető kódex. Nem szerettük a tervezetet, feleslegesnek és elhibázottnak tartottuk, de arra azért nem számítottunk, hogy ilyen könnyen le fognak mondani róla. Főleg annak fényében, hogy a nyugodtabb időkben nem sok közük lesz az új törvény előkészítéséhez.

Az új Általános Részből valóban jónéhány dolog átkerült a módosító javaslatba, de ezek nagy része csupán a hatályos szabályok kozmetikázása, jelentős változást nem fognak hozni. Ilyen többek között a közvetett tettes és az alkalmatlan módon elkövetett kísérlet kodifikálása, vagy a kényszergyógykezelés maximális tartamának meghatározása. Én ide sorolom a tevékeny megbánás alkalmazási lehetőségének kiterjesztését is, ezt ugyan el lehet adni hatalmas újításként, de mindannyian tudjuk, hogy nem az.

A büntetési rendszer reformjából szinte semmi nem maradt, a büntetések kombinált alkalmazásának rugalmasabbá tételére vonatkozó törekvések nyomait még fel lehet fedezni, de azért radikális változások nem várhatók. Persze ahhoz ragaszkodtak, amit el kellett volna felejteni, ez pedig a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztése.

Arról van szó, hogy a két évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén a szabadságvesztés fele részének végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, a próbaidő a végrehajtandó rész letöltése után kezdődik. Arra eddig is volt lehetőség, hogy a bíróság engedélyezze az elítélt feltételes szabadságra bocsátását a büntetés fele részének letöltése után, feltéve hogy a kiszabott szabadságvesztés nem haladta meg a három évet. Ez a lehetőség megmarad a jövőben is, így érdemes a két jogintézmény viszonyát megvizsgálni.

A feltételes szabadságra bocsátás és a felfüggesztett szabadságvesztés kétségkívül különböző jogintézmények, de az elítélt mindkettőből csak annyit érzékel, hogy nem kell bent lennie a bv. intézetben, és vigyázni kell magára, hogy ne is hívják be. Ez a hasonlóság a jogalkotót is megtéveszthette egy kicsit, mert egy apróság elkerülte a figyelmét: a feltételes esetében a szabadságra bocsátásról a bv. bíró dönt az elítélt bv. intézetben tanúsított magatartása alapján, ezzel szemben a részbeni felfüggesztett esetén a ítéletben meghatározásra kerül a szabadítás időpontja. Így sikerült azt elérni, hogy az elítéltre nézve kedvezőbb elbánás lehetősége hosszabb tartamú szabadságvesztéshez kapcsolódhat (2 évig csak a feltételes jöhet szóba, 3 évtől felfelé csak a részbeni felfüggesztett). Mindenesetre a probléma szinte kizárólag elméleti, hiszen a feles feltételes alkalmazási gyakoriságából nagyjából következtetni lehet arra, milyen gyakran fognak részbeni felfüggesztettet kiszabni.

A részbeni felfüggesztetten kívül két olyan elemet tudtam felfedezni a javaslatban, ami érdemi újításként értékelhető, a jogos védelem szabályainak újragondolását és az erőszakos többszörös visszaesőre vonatkozó szabályozás megalkotását.

A jogos védelem szabályainak finomhangolása a kodifikáció során végig napirenden volt. A koncepció szerint a jogtalan támadás kockázatát a támadónak kell viselnie, amiből a jogszerű védekezés lehetőségének tágítása következik. Ennek a javaslat nagyjából eleget is tesz. Kimondja, hogy az ijedtség vagy menthető felindulás miatti túllépés minden esetben kizárja a büntethetőséget, továbbá megszünteti a kitérési kötelezettséget. Ez szerintem rendben van, egyedül a Legfelsőbb Bíróság nem fog annak örülni, hogy át kell írnia a 15. sz. Irányelvet.

A megelőző jogos védelem ötlete tudomásom szerint a kodifikáció utolsó hónapjaiban merült fel. Arról is lehetne beszélgetni, hogy egy sokéves előkészítő munka eredményeként megszületett szövegbe aktuálpolitikai megfontolásokból bele lehet-e nyúlni ilyen szinten, de nézzük inkább a javasolt normaszöveget:

Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzéséhez szükséges védelmi eszközt alkalmaz, ha az az élet kioltására nem alkalmas, és annak folytán a jogtalan támadó szenved sérelmet, továbbá ha a védekező a sérelem elkerülése érdekében mindent megtett, ami tőle az adott helyzetben elvárható volt.

A szöveg a védekező eszközt telepíteni kívánó személytől nagy kreativitást vár el, hiszen az élet kioltására viszonylag sok dolog alkalmas. Az udvaron szabadon kószáló véreb és a kerítés tetejére szórt üvegcserép határeset, a jogalkotó szokás szerint a jogalkalmazásra bízza az ilyen apróságok eldöntését. Nagy gond nincs, csak néhány évet kell várni az első közzétett eseti döntésekre, addig meg majd csak lesz valahogy.

Az biztosnak tűnik, hogy az ingatlan körül tájékoztató táblákat kell elhelyezni, a szöveges megoldás nem megfelelő, gondolni kell az olvasni nem tudó támadókra is. Van még sok kérdés a jogintézménnyel kapcsolatban, pl. Caracalla felvetette, hogy mi van akkor, ha az első tolvaj lelopja a figyelmeztető jelzést, és így a második esetében már nem áll fenn a megelőző jogos védelem.

A javaslat legnagyobb újítása tulajdonképp a "három csapás" néven elhíresült ötletre adott válasz. Megteremtik az erőszakos többszörös visszaeső kategóriáját: az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el (ebből is látszik, hogy az IRM-ben olvassák az írásainkat). Az új visszesői kategóriához új büntetéskiszabási szabályt is kreáltak: az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése esetén a büntetési tétel alsó határa megemelkedik. A félreértéseket elkerülendő a javaslat indokolása rögzíti, hogy a visszaesőkre vonatkozó összes büntetéskiszabási szabályt alkalmazni kell rájuk, így a büntetési tétel felső határa is emelkedik, nincs tevékeny megbánás, szigorúbb a végrehajtási fokozat, stb.

Igazából ezzel nincs semmi baj. Én ugyan nem vagyok a szigorú büntetőpolitika lelkes híve, de ha ez kell a népnek, legyen. Annyival jobb ez, mint a "három csapás" megvalósítását célul tűző javaslat volt, hogy figyelemmel van az Alkotmányra, a büntetőjogra és a magyar nyelvre. Manapság már ennek is örülni kell. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.