A Btk. új Általános Részének tanulmányozását ott hagytuk abba a múlt héten, hogy az előterjesztés a kettős nyomvonaló kriminálpolitika megvalósítását tűzte ki célul. Ennek a lényege az, hogy a súlyos bűncselekmények elkövetőivel szemben a törvény szigorát kell alkalmazni, míg a kisebb súlyú cselekmények elkövetőivel szemben alternatív szankciók alkalmazására kell törekedni.

Mindez szép és jó, csak az nem derül ki belőle, hogy mit szeretnénk elérni a szankció alkalmazásával: csak arra ad választ, hogy kivel szemben milyen jellegű szankció alkalmazandó. Márpedig ezt csak úgy lehet eldönteni, ha tudjuk, hogy a szankció mint eszköz milyen cél elérésére hivatott. Ezt az indokolás említi is: "a büntetőjogi jogkövetkezmények új rendszerének kialakítását az határozza meg, hogy milyen feladatot kell a szankciórendszernek betöltenie." Annak elvi igénnyel való rögzítése, hogy kit hogyan kellene megbüntetni, nem a szankciórendszer feladatának meghatározása, hanem ennek a feladatnak a megvalósítására rendelt eszközrendszer alkalmazásának alapelve.

A szankciórendszer - és így tulajdonképpen a büntetőjog - feladatát és céljait a jogelmélet már néhány évszázada tanulmányozza. A büntetési elméletek igen terjedelmes irodalmát a kodifikációs bizottság is tanulmányozhatta, ugyanis nagyon szépen összefoglalják a nagyobb elméleti vonulatokat:

A büntetőjognak a társadalmi béke helyreállítása érdekében elsősorban meg kell szilárdítania a bűncselekménnyel sérült szabadságjogokat, akár a jogsértés formális helytelenítésével is. Másodsorban az egyes bűntettesekre való hatással (speciálprevenció), valamint a társadalom egészére való hatással (generálprevenció) kell gondoskodnia a normastabilizációról. Harmadszor a büntetőjognak jóvátételt kell biztosítania a jogaiban megsértett áldozatnak.

Az nyilvánvaló, hogy ezeket a büntetési célokat egyszerre nem lehet érvényesíteni. Gondoljunk csak arra, hogy a hatályos törvényben szereplő generális és speciális prevenció egyidejű érvényesítése is gyakran vet fel problémákat, hiszen egy felfüggesztett szabadságvesztésnek a speciálpreventív hatása ugyan jelentős lehet, de generálprevenciós célok megvalósítására kevéssé alkalmas. Az áldozatnak nyújtott jóvátétel a jogépségi büntetést kizárja, hiszen a tevékeny megbánásnak pont az lenne a lényege, hogy a büntetés elkerülhetővé válhat, így nyilvánvalóan nem beszélhetünk célra nem tekintő büntetésről.

Tehát a jogalkotónak döntenie kell, hogy ezek közül melyikre alapozza a büntetési rendszert. Nem döntött:

A büntetés céljának meghatározása elsősorban jogfilozófiai és nem tételes jogi kérdés. Az Előterjesztés abból indul ki, hogy nem a jogalkotó feladata a jogfilozófiai és tudományos kérdések eldöntése. Ezért a büntetés céljának deklaratív meghatározása helyett a büntetéskiszabás általános elvei között azokra az ítélkezési gyakorlatban elfogadott elvi jelentőségű szempontokra utal, amelyekre a bíróság a büntetés kiszabásakor figyelemmel van.

Ezt nem is értem. Az egy dolog, hogy alapvetően semmi kivetnivaló nincs abban, ha a jogalkotás során a jogtudomány - és azon belül a jogelmélet - eredményeit is felhasználják, sőt, ez lenne a normális. De itt arról van szó, hogy melyik büntetési elmélet alapján alakítjuk ki a szankciórendszert. Ez nem egy elvont filozófiai kérdés, hanem egy olyan elméleti probléma, amelynek igen jelentős kihatása van a tételes jogra. Arról már ne is beszéljünk, hogy úgy általában a jogelméleti kérdéseknek, de különösen a büntetőjogi szankció alkalmazására vonatkozó vizsgálódásoknak van egy igen erős politikai filozófiai aspektusa, márpedig az ilyen kérdések eldöntése hadd legyen már a jogalkotó feladata.

Tehát ez így már eleve rossz, de lehet még fokozni. Ugyanis a büntetéskiszabás általános elvei között a speciális és generális prevencióra való alkalmasságot is említi. Tehát mégis meghatározták a büntetés célját annak ellenére, hogy ezt kifejezetten el akarták kerülni? Nem igazán: "A speciális és a generális prevenció szintén alapvető büntetéskiszabási elvek." Csak összekeverik a büntetési célokat és a büntetéskiszabási tényezőket.

És hogy ez az egész miért ilyen nagy probléma? Ezért:

Az Előterjesztés összességében azt kívánja elérni, hogy a bíróság csak végső eszközként szabjon ki szabadságvesztés büntetést, kizárólag azokban az esetekben, amelyekben az elkövetett bűncselekmény súlyára, vagy az elkövető személyére tekintettel nyilvánvaló, hogy semmilyen más büntetés nem lenne megfelelő.

Mihez képest nem megfelelő? Annak a meghatározásához, hogy az adott ügyben a szankciórendszer melyik eleme lehet megfelelő, tudni kell, hogy mi a célja a szankció alkalmazásának. De jogfilozófiai kérdésekben a jogalkotó nem dönt. Még a végén az jogalkalmazó megtudná, hogy milyen elvek alapján hozzon döntést.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.