A mai postban egy újabb érdekes állattal ismerkedhetünk meg, a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvénnyel, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk a továbbiakban Törvénynek, így nagybetűvel.

Barátunk a többi rosszul kodifikált törvényhez hasonlóan rendelkezik céllal, amit az 1. §-ból ismerhetünk meg, ez pedig nem más, mint az, hogy a felderítés hatékonyságának növelése érdekében szabályozza a magyar bűnüldöző szerveknek a bűnmegelőzés és a bűnüldözés során külföldi hatóságokkal folytatott együttműködését. Szép, nem?

Ezt követi egy fogalommeghatározásokat tartalmazó 2. §, azt pedig az alkalmazási szabályokat tartalmazó 3. §. Vájtszeműek felfigyelhetnek arra, hogy a Törvénynek hatálya, az nincsen, ami már csak azért is érdekes, mert például ahogy az a későbbi részekből kiderül, bizonyos rendelkezéseket nem csak Magyarország területén kéne alkalmazni, no de hát zágson.

A 4. § szépen tartalmaz mindenféle közrendi, meg hasonló kizáró okokat, aztán jön a NEBEK nevezetű rendőrségi szerv feladata, majd az együttműködés általános és különös szabályai.

Az izgalmas azonban a 3. §, mely szerint:

3. § (1) E törvény - a (3) bekezdés kivételével - a 8. §-ban meghatározott együttműködési formákat szabályozó nemzetközi szerződés megléte esetén alkalmazható.

(2) A nemzetközi szerződés eltérő rendelkezése esetén a nemzetközi szerződés az irányadó.

(3) Magyar bűnüldöző szerv az Európai Unió tagállamainak kijelölt szerveivel az Európai Uniót létrehozó Szerződés 34. cikkének 2. bekezdésében meghatározott közös állásfoglalás, kerethatározat vagy határozat alapján is együttműködhet.

Gondoljuk végig ezt egy kicsit, először az (1) és (2) bekezdést. A Törvényt tehát csak akkor alkalmazhatjuk, ha van olyan nemzetközi szerződés, amely a Törvény szerinti együttműködési formákról szól. Ebben az esetben viszont – mivel törvényben kihirdetett nemzetközi szerződésekről van szó – nem a Törvényt, hanem a nemzetközi szerződést alkalmazzuk. Ha esetleg valamiben eltér a Törvénytől, akkor már itt jelzi a szöveg, hogy a nemzetközi szerződés szabályait kell alkalmazni. Ez egyébként amúgy is így lenne persze.

Azt nagyjából kizárhatjuk, hogy a nemzetközi szerződést úgy fogják megkötni, hogy nem tartalmaz részletes szabályokat, csak azt, hogy van olyan, hogy mondjuk határon átnyúló megfigyelés. Az még kevésbé valószínű, hogy majd arra utal egy ilyen egyezmény, hogy alkalmazzuk erre a Törvényt, hiszen honnan is tudná a másik részes állam, hogy miket szabályozunk mi a belső jogunkban erről, és egyáltalán, hogyan is rendelhetné alkalmazni egy állam joga mindenféle átültetés meg ilyesmi nélkül egy másik állam jogát. Ha valakit esetleg érdekel, itt láthat egy ilyen egyezményt, amiben látszik, hogy a Törvényben szabályozott kérdéseken szépen végigmegy, adott esetben jóval részletesebben is, mint a Törvény.

Ezen a ponton gondolkodik el azon az ember, hogy fel merje-e tenni a kérdést: voltaképpen mit szabályoz ez a mi Törvényünk? Csak akkor lehet alkalmazni, ha van az együttműködésről nemzetközi egyezmény, de akkor meg a nemzetközi egyezmény (illetve az azt kihirdető törvény) alkalmazandó. Mit is akarhatott a jogalkotó? Ezt nem tudhatjuk, bár az Indokolásban valamit magyaráz, de szokás szerint nem sok derül ki. Mindenesetre mondani szerintem valami mást sikerült.

Na de mentsvárként egyből kínálkozik a 3. § (3) bekezdése, amely szerint akkor is lehet ám alkalmazni a Törvényt, ha az Uniós Szerződés 34. cikkének 2. bekezdésében meghatározott közös állásfoglalás, kerethatározat vagy határozat alapján működnek együtt a bűnüldöző szervek. Csak érdekességképpen hívnám fel a figyelmet a kiemelkedősen elegáns kodifikációs technikára: „csak akkor alkalmazható, ha van nemzetközi szerződés, kivéve, ha uniós aktus alapján működnek együtt”. Egy kis logikai értelmezéssel persze ki lehet sakkozni, hogy akkor is alkalmazni kell, ha uniós aktus alapján zajlik az együttműködés, vagy legalábbis azt, hogy a jogalkotó ezt akarta mondani.

Nosza, nézzük meg hát az Eurlexen ezt a 34. cikk 2. bekezdést. Aszondja a minket érdeklő a), b) és c) pont, hogy a Tanács:

a) közös álláspontokat fogadhat el, amelyekben meghatározza, hogy az Unió hogyan viszonyul egyes kérdésekhez. Szóval mondjuk az Unió támogatja a tagállamok bűnüldözési együttműködését. Talán nem eretnekség az a vélemény, hogy amennyiben valóban az Unió álláspontját tartalmazza a közös álláspont, az nem fog jogalapot teremteni a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködésére. Persze kétségkívül elképzelhető, hogy az Uniós Szerződéssel ellentétesen azt mondja egy ilyen közös álláspont, hogy Magyarország és Portugália között lehetséges a határon átnyúló üldözés, csak nem valószínű. Meg azért a Szerződéssel is ellentétes.

b) kerethatározatokat fogadhat el a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítése céljából. A kerethatározatok az elérendő célokat illetően kötelezőek a tagállamokra, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyják. A kerethatározatoknak nincs közvetlen hatálya. Ez itt ugye régi barátunk, az irányelv tesója, vagyis az a lényege, hogy át kell szegénykét ültetni. Az, hogy nincs neki közvetlen hatálya, az annyit jelent, hogy nem mondhatja, hogy Magyarország és Portugália között van határon átnyúló üldözés, legfeljebb csak azt, hogy Magyarország és Portugália alakítsa ki ezt. Az egy kicsit rossz szájízt hagy az emberben, hogy ezt amúgy pont nem közvetlen hatálynak hívják, hanem közvetlen alkalmazhatóságnak, de mindegy.* Újfent nem félek kimondani, hogy ez alapján szintén nincs közvetlenül jogalap az együttműködésre.**

c) határozatokat fogadhat el — a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését kivéve — bármely egyéb olyan célból, amely e cím célkitűzéseivel összhangban van. Ezek a határozatok kötelezőek és nem rendelkeznek közvetlen hatállyal; a Tanács minősített többséggel elfogadja az ezeknek a határozatoknak az Unió szintjén történő végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Hát, a közvetlen alkalmazhatóság hiánya miatt talán visszautalnék a kerethatározatnál mondottakra.

Mindent összevéve úgy tűnik, hogy a Törvényt sosem kell alkalmazni, mert ezt ügyesen kizárja saját maga, amihez azt hiszem, csak gratulálni lehet.

* Ha esetleg valaki nem jogász is olvassa ezt, közvetlen alkalmazhatóságnak azt szokták hívni az EU aktusoknál, ha azokat nem kell (és nem szabad) átültetni a tagállamok jogába, közvetlen hatálynak meg azt, ha a nemzeti bíróságok előtt egy az egyben lehet hivatkozni a közösségi jogra. Mivel itt bűnüldöző szervek együttműködéséről van szó, utóbbinak nem sok értelme lenne.

** Itt persze felhozható lehetne az a logikailag egyébként bakot ugró érv, hogy a Törvény átültet egy ilyen kerethatározatot. Nézzük meg hát a jogharmonizációs záradékot tartalmazó 52. §-t. Az ott felsorolt aktusok között egy kerethatározat van, az Európai Unió Tanácsának 2002. június 13-án kelt, a közös nyomozó csoportokról szóló 2002/465/IB kerethatározata : ennek 1. cikk (1) bekezdése úgy kezdődik, hogy a tagállamok kölcsönös megállapodással hozhatják létre a közös nyomozócsoportot, mi által visszajutunk a Törvény 3. § (1) és (2) bekezdéséhez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.