Aki hallott már ügyészi perbeszédet, biztosan találkozott a következő mondással: további súlyosító körülmény a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottsága. Hallottam olyan esetről, amikor egy ügyvédkolléga kreatív volt, előhúzott a táskájából egy hivatalosnak tűnő statisztikát, és elmondta, hogy az adott bűncselekményből jelenleg kb. harmadannyit követnek el, mint a cselekmény elkövetésének évében, így nehezen mondható elszaporodottnak. Persze ha igazán okos lett volna, behivatkozza az 56. BK vélemény vonatkozó részét:

"A bűncselekmények elszaporodottsága súlyosító körülmény akkor, ha a köztudomás szerint az ügyben elbírált vagy az ahhoz hasonló bűncselekmények száma (az elkövetéskor) a korábbi időszakhoz képest lényeges emelkedést mutat, vagy ha a számuk az adott területen lényegesen magasabb volt az átlagosnál."

Ha nagyon okos lett volna, a mondat második részéről elegánsan elfeledkezik...

Ami a probléma: az elszaporodottságot a bíróságok anélkül veszik figyelembe súlyosító körülményként, hogy annak valóságáról meggyőződnének. Nem látok okot arra, hogy a büntetéskiszabási tényezők megállapítása során ne érvényesülne a Be. 4. § (2) bekezdésében írt alapelv, ami szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt a terhelt terhére értékelni nem lehet.

Az elszaporodottság súlyosító körülményként való értékelésének elvi alapjait a generális prevencióban kell keresni. Az érvelés úgy hangzik, hogy ha egy adott bűncselekményből nagyon sokat követnek el, akkor a korábban alkalmazott szankciók eredménytelennek bizonyultak, hiszen az új elkövetőket nem tartották vissza, tehát szigorúbb büntetéseket kell kiszabni. Vannak erős kétségeim a körben, hogy az elkövetők tisztában lennének a büntetési tételekkel és a büntetéskiszabási gyakorlattal, és ennek figyelembevételével, minden körülményt gondosan mérlegelve jutnának arra a következtetésre, hogy megéri elkövetni az adott bűncselekményt. Ez majd egy másik post témája lesz, itt most koncentráljunk a létező gyakorlatra.

Sajnos a kollégiumi vélemény a köztudomásra hivatkozik, márpedig az elkövetések száma nehezen mondható köztudomású ténynek. Egy adott bíróra szignálnak bizonyos ügyeket, és ez alapján érezheti úgy, hogy valamiből túl sok van. De azért lássuk be: a sikeres statisztika kollokvium még nem ad kellő tudást ennek kétséget kizáró megállapítására, többek között azért sem, mert az adott bíróság szignálási gyakorlata és egy adott tanács referádája nehezen mondható reprezentatív mintának.

Mindemellett a BK vélemény szerint köztudomású ténynek kell tekinteni mind az adott terület (feltételezem megye, de ez nem derül ki), mind az egész ország bűnügyi statisztikáját, évekre visszamenőleg. Ez utóbbi azért szükséges, hogy megállapítható legyen, az elkövetés idején éppen hogyan alakult hosszútávon az elkövetések száma, mert csak így lehet arra a következtetésre jutni, hogy az az előző évekhez képest emelkedést mutatott. Az nem derül ki, hogy milyen átlagnál kell magasabbnak lennie: az országos átlagot kell nézni az elkövetés időpontjában, vagy az adott területre vonatkozó éves adatokból kellene valamilyen következtetést levonni? A kollégiumi vélemény megoldása alkalmazhatatlanná válik, ha az elkövetések száma elkezd emelkedni, majd egy bizonyos szinten megáll. Ebben az esetben az első időszakban súlyosító körülményként kell értékelni ezeknek az elszaporodottságát, hiszen a bűncselekmények száma az előző időszakhoz képest emelkedést mutat. Ha ez megáll, és nem következik be csökkenés, akkor nem lehet súlyosítóként értékelni, hiszen nem mutat emelkedést.

Az teljes normális jelenség, hogy bűncselekményeket követnek el, és ezzel sajnos meg kell tanulnunk együtt élni. Van az egyes bűncselekmény-típusoknak egy bizonyos mértéke, amennyinél kevesebbet nem fognak elkövetni - még akkor sem, ha az igazságszolgáltatás hibátlanul működik. Az "elszaporodottság" kifejezésből is az következik, hogy akkor van probléma, ha egy adott bűncselekményből a "normális" mennyiségnél többet követnek el.

Ezért az tűnik jó megoldásnak, ha az ügyész meghatározza, hogy az adott bűncselekményből évi hány elkövetést tart elfogadhatónak, és bizonyítást vezet elő arra, hogy mennyit követnek el, illetve a vádbeli időszakban mennyit követtek el. Ez nem lehet probléma, hiszen a főbb adatok még a legfőbb ügyész parlamenti beszámolójában is megtalálhatók, feltételezem a részletes adatokat sem lehet nagy kihívás elővarázsolni. Persze ez azzal jár, hogy vállalni kell mindenki előtt, hogy bizony, évi x lopással, testi sértéssel, stb. együtt kell élni, nem tudunk mit tenni. Vajon ki vállalkozik rá?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.