Az Alkotmánybíróság 756/B/2009. AB határozatának következő részét olvasva ismét felmerült bennem egy gondolat:

Az adóalany adóbevallásában meg tudja adni az ingatlan adatait, az ingatlan megszerzésére egykor fordított összeg nagyságát, a megszerzés évét, vagy azt az összeget, amelyért az ingatlant eladásra felkínálná. Ezzel szemben az „árként általában elérhető” összegről nem lehet az adóbevallásban feltüntetett más adatok bizonyosságához hasonló pontossággal nyilatkozatot tenni, különösen, ha az ingatlant már régebben vásárolták.

Egy lakóingatlan aktuális forgalmi értéke, vagyis a „vagyontárgy eladása esetén (…) árként általában elérhető” pénzösszeg nagysága rendszerint széles — a mindenkori ingatlanpiaci viszonyoktól függő — alkusávban mozog. Egy lakóingatlan árát illetően 10 százalékosnál jóval nagyobb, akár 30-40 százalékos, vagy néha még ennél is nagyobb eltérések sem szokatlanok.

Ezzel implicit módon azt is állítja a Alkotmánybíróság, hogy egy átlagos adózónak az általa tulajdonolt ingatlan piaci értékének megítélése nem egyszerű feladat. Ezzel egytértek. Szerintem ez a helyzet a lakásvásárlás esetén a vevő vonatkozásában fokozottan fennáll, mivel a vevőnek a megvásárolni kívánt ingatlanról még kevesebb információja van, mint az eladónak. Információs aszimmetria ez tehát egy olyan helyzetben, amikor az optimista felmérések szerint az átlagos adózó egy Budapest központi részén található garzonlakásért átlagos  havi bérének nyolcvannégyszeresét (84!) fizeti ki (szerintem többet). Ráadásul a vevők nagy része (ha nem mind) mindeközben meg van győződve arról, hogy  élete legjobb befektetése lakásának megvásárlása (még akkor is, ha azt részben devizahitelből vette).

Ezzel szemben, ha az átlagos adozó az átlagos havi fizetésének 1/12 részéért vesz egy nagybank által forgalomba hozott, OBA (állam) által garantált, fix kamatozású, 2 éves futamidejű kötvényt, akkor a jogalkotó kötelezően elolvastatja vele ezt, meg ezt, és még azt a néhány száz oldalt, amely ezen az oldalon található, és amelynek nagy részét jóváhagyta egy erre feljogosított hatóság. Sőt kitöltetik vele ezt a tesztet (legalábbis egy részét) is, hogy jól meggondolta-e, hogy mit csinál.

Szükségesség - arányosság - alkalmasság.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.