Ahogy az már Kisigi eddig posztsorozatából is kiderült, vita alatt áll a Büntető Törvénykönyv új Általános Részének tervezete. Arról is írt Kisigi, hogy ebben nem szerepel a büntetés célja, én egy jó barátommal folytatott vita miatt most mégis szeretném még egyszer körbejárni ezt a dolgot.

Lényegében véve arról van itt szó, hogy a hatályos Btk. 37 .§-ának (1) bekezdésének második mondata azt mondja ki, hogy a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. Ez a rendelkezés nem szerepel a Tervezetben, mondván, hogy az jogfilozófiai és nem tételes jogi kérdés, valamint nem a jogalkotó feladata a jogfilozófiai és tudományos kérdések eldöntése.

Ezt a mostani büntetési célt általában két elemre szokták bontani: van egyrészt a generális prevenció, vagyis btk-san fogalmazva annak megelőzése, hogy más – tehát nem az elkövető – bűncselekményt kövessen el. Ez viszonylag egyszerű dolog, az az elképzelés van mögötte, hogy ha Jancsika látja, hogy Petikét megbüntették, mert fejbe vágta társát, akkor majd jól nem fogja merni fejbe vágni társát ő, mert félni fog, hogy megbüntetik, mint Petikét.

A másik elem a speciális prevenció, vagyis annak megelőzése, hogy az elkövető bűncselekményt kövessen el. Ennek két fő vetülete is van, az egyik az, hogy - különösen az időben hosszabban elhúzódó szankcióknál, mint mondjuk a börtön – többé-kevésbé meggátoljuk a bűnözésben (bár odabent is lehet mindenfélét bűnözni, de mondjuk családon belüli erőszakot tényleg nehéz a rács mögül űzni). A másik az, hogy úgy képzeljük, hogy a büntetés hatására a bűnöző megváltozik, és miután kiállta azt, nem fog többet bűnözni, mert fél, hogy visszakerül, vagy esetleg megjavult.

Ezen kívül még vannak mindenféle elméletek is a büntetés céljáról, éppen ezekre hivatkozik a Tervezet indokolása, hogy ezek közül nem akar választani, mert nem az a dolga. Jó, mondja erre az ember, nem is lepődik meg, amikor a 38. § nem taglalja ezt a célsztorit, hanem egyből rátér arra, hogy milyen büntetések vannak. Annál inkább meglepődhetünk viszont a 73. §-nál, ahol is az szerepel, hogy a büntetést úgy kell kiszabni, hogy többek között „alkalmas legyen annak megelőzésére, hogy akár az elkövető, akár más újabb bűncselekményt kövessen el.” A mostani szöveg 83. §-ában ehelyett az van, hogy a büntetést annak céljára tekintettel kell kiszabni.

Ugyanez a régi ismerős köszön ránk a 103. §-ban, a fiatalkorúaknál is (ez nyilván elírás egyébként, az indokolás szerint ez nincs is benne (151. o.), úgyhogy majd ki fogják szedni).

Apropó, indokolás! Azt mondja ez a 48. oldalon, hogy „A XXI. században a büntetőjognak […]az egyes bűntettesekre való hatással (speciálprevenció), valamint a társadalom egészére való hatással (generálprevenció) kell gondoskodnia a normastabilizációról.” És hát ott is van az, a 73. §-ban, ahogy az előbb láthattuk.

Mindent összevéve tehát akar ez a tervezet generális prevenciót, meg speciális prevenciót, csak nem a büntetés céljánál, hanem valahol máshol elhelyezve. Azt mondhatnók, hogy a Tervezet a megszüntetve megőrzés módszerét alkalmazza, kiveszi itt, beteszi ott: plus ça change, plus c’est la même chose. Erről Kisigi társadalomra veszélyesség kapcsán leírt halhatatlan szavai jutnak eszembe: „Mintha a kodifikáció során elsősorban azzal foglalkoztak volna, hogy úgy módosítsák a hatályos szabályokat, hogy a végén lehetőleg minden ugyanúgy maradjon.” Ezt az is jól mutatja, hogy ahol eddig a büntetés célja szerepelt, oda szépen be van írogatva, hogy a büntetéskiszabás elveire tekintettel, ezzel látszólag elvarrva mindent.

De ettől még érdemes elgondolkodni azon, hogy mi lenne, ha a Tervezet alapján sikeresen kiirtanánk a magyar büntetőjogból a generális és speciális prevenciót, mint célt. Elsőként Szabó András neve ugrik be nekem erre, meg a halálbüntetéses AB döntéshez fűzött párhuzamos véleménye (ha nem megy ez a direkt linkelés, akkor www.mkab.hu, ott határozatok és 23/1990, annak is a vége felé). Aszondja itt az ember, hogy „büntetés célja önmagában van: a jogépség nyilvános deklarálásában, a célra nem tekintő megtorlásban.” Meg hogy a büntetésnek a tetthez kell igazodnia, nem az elkövető személyéhez.

Menjünk szépen végi először a hatályos bétékán, és nézegessük meg, hogy mi mindent lehetne még kiszedegetni, ha egyszer a büntetésnek nincs célja.

36. §: tevékeny megbánás. Megtette? Meg. Bűnös? Az. Hát akkor miért érdekelné az államot, hogy jóvátette? Meg kell torolni, oszt annyi.
(41. § (3) bekezdés: az elítéltnek a büntetés céljával ellentétes jogai szünetelnek – ezt nyilván be lehet tenni máshova, de erről majd később)
45. § (2) bekezdés: eggyel enyhébb/szigorúbb végrehajtási fokozat az ítéletben. Miért is tennénk ilyet, ha egyszer semmit sem akarunk elérni a büntetéssel?
46. § (1) bekezdés: eggyel enyhébb/szigorúbb végrehajtási fokozat a börtönbeli viselt dolgok miatt. No way, csak a tett számít.
47. §: feltételes szabadság. Nem érdekel, hogy mit csinált odabent, azért csuktuk le három évre, hogy három évet üljön.
53. §: közügyektől eltiltás. Méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen? Ismét csak Szabó Andrást tudnám idézni: „A tettes személyiségállapota viszont jogállamban nem lehet a büntetés alapja.”
56. §: foglalkozástól eltiltás. A feltételekből láthatóan a fő célja az új bűncselekmények elkövetésének megakadályozása az elkövető részéről, szóval le vele.
58. §: járművezetéstől eltiltás. Ez is ilyen preventív dolog, semmi szükség rá.
60-61. §: kitiltás, kiutasítás. Mivel nem célunk annak megelőzése, hogy az illető újabb bűncselekményt kövessen el, ezért teljesen értelmetlen távol tartani azoktól a helyektől, ahol erre sor kerülhet.
71. §: megrovás. A törvény szerint alkalmazható legkisebb szankció is szükségtelen? Mihez nincs rá szükség? Hát persze, hogy a százszor átkozott büntetési cél eléréséhez, hiszen felhívja, hogy tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől. Semmi szükség nincs erre, különösen, ha a társadalomra veszélyesség amúgy sem lesz tényállási elem.
72. §: próbára bocsátás. Igazi díszpinty. Nem ültetem le, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető? Váháháháhá. Irány szépen a dutyiba!
74-75. §: kényszergyógykezelés, kényszergyógyítás. Ahogy Szabó Bandi bácsi mondja, „a büntetőjogi büntetéskiszabás logikája nem cserélhető fel a nevelés és a gyógyítás logikájával, ha meg akar maradni az igazságszolgáltatás kereteiben.”
77. § (1) bekezdés b) pont: el kell kobozni a közbiztonságot veszélyeztető dolog. Minek mán? Nem akarunk megelőzni, értsük már meg... Tán valami másik jogágban, esetleg.
82. §: pártfogó felügyelet. Nem akarunk próbára bocsátást, nem akarunk feltételes szabadságot, minek ellenőrizzük ezek eredményes elteltét? Különben is, mi az, hogy eredményes? Ez is csak a büntetési célt szolgálja, nem beszélve arról, hogy a magatartási szabályok meg aztán tényleg csak a prevenciót célozzák…
83. §: a büntetéskiszabás elvei. Hát ebben minden van, generális, speciális, társadalomra veszélyesség, személyi körülmények, tán még akrilfesték is. Szépen a tettet kell figyelembe venni, oszt annyi.
87. §: a büntetés enyhítése. Túl szigorú? Mihez képest? Csak tán nem megint ahhoz a nyomorult célhoz?
88. §: főbüntetés helyett mellékbüntetés. A büntetés célja így is elérhető? Menjen csak szépen a levesbe.
89. §: felfüggesztett büntetés. A másik díszpinty. Rohadjon meg a sitten.
97. §: különös és többszörös visszaeső. Ezt már addig írhattam volna, csak most jut eszembe: hát ez már másodszor (harmadszor, negyedszer, stb.) van itt! Hát csak azért csukom be tovább, hogy megelőzzem a bűncselekményt! Ha ez nem cél, akkor viszont erre semmi szükség.
100. §: mentesítés. Hát miért mentesítem azt a jóembert? Hát csak nem azért, hogy vissza tudjon illeszkedni a társadalomba? Hogy ne toljam bele a bűnbe? Szemétre vele!
107. § (meg az egész fejezet): fiatalkorú. És? Nevelni nem akarom, miért kellenének más szabályok? Pláne javítóintézet? Meg külön börtön? Szépen be kell rakni Magda Marinko mellé, nem baj, ha tanul tőle valamit.

Hát dióhéjban ezek lennének. A Tervezet egyébként, amellett, hogy ezeknek a nagy részét fenntartja, fokozni szeretné az ilyen szankciókat, annak ellenére, hogy a büntetés célját ki akarja iktatni.

Idekívánkozik még a Be.-ből a vádemelés elhalasztása (222. §): jövőbeli kedvező magatartás? Szolidan nevessünk fel.

Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy van nekünk itt még egy barátunk, a gyönyörű elnevezésű Bvtvr., vagyis a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet.

Mivel jó hosszú, egyből csapjunk bele a lecsóba, kezdjük a 19. §-nál, amely szerint a szabadságvesztés végrehajtásának célja, hogy „elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől.” Talán mondanom sem kell, hogy ha a büntetésnek nincs célja a Btk.-ban, akkor ez nem maradhat így itt sem.

Nézzük részletesebben:
28/A. §: enyhébb végrehajtási szabályok. Mivel a célhoz kapcsolódik, erre nincs mód.
29. §: átmeneti csoport. Nem akarom én, hogy visszailleszkedjen a társadalomba, szóval ezt sem kell erőltetni.
31. § (2) bekezdés. Hát semmiképpen nem szükséges gyógyítani, pláne nevelni a személyiségzavarban szenvedő elítélteket, ez nem az igazságszolgáltatás feladata.
IV. cím (38-43. §): az elítéltek nevelése. Mivel nem akarjuk, hogy beilleszkedjen, és ne bűnözzön többet, ezért nem neveljük, részletesebben: Nem képzi magát, nem művelődik, nem tart fenn családi kapcsolatokat, nem sportol, nem jutalmazzuk, tehát nincs rövid tartamú eltávozás, kimaradás, és nem is fenyítjük, hisz minek.
A 44-45. § alapján emellett nem munkáltatjuk, és hát a fiatalkorúakra sem szükséges a 48-53. §-ban meghatározott külön rezsim.

Mindent összevéve annyit akartam mondani, hogy lehet olyan büntetőjogot csinálni, amelyben a büntetésnek nincsen célja, de ez nem annyiból áll, hogy kiszedem a hatályos szövegből, mert egy olyan alapelvről van szó, ami az egész rendszert áthatja, számos jogintézmény csak ennek az alapelvnek a megvalósulását szolgálja, és anélkül semmi értelme sem lenne. Az új Btk. azonban nem ezt akarja, hanem „a hatályos joghoz képest differenciáltabb szankcionálási rendszer kialakítására törekszik, azaz arra, hogy az alkalmazandó szankciók típusa, súlya, szigora jobban illeszkedjen a büntetendő cselekmény súlyához, jellegéhez és az elkövető személyi körülményeihez.” (61. o.). Ennek a célkitűzésnek a büntetési cél kiiktatása teljes mértékben ellentmond.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.