Drop the charges, man, drop the charges

2008.10.15. 20:45 Kisigi

Az Európai Bíróság döntést hozott a Katz-ügyben, amelyben a Fővárosi Bíróság kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást. Az ügy lényegi kérdése az volt, hogy a pótmagánvádlóként fellépő sértett tanúkénti kihallgatása kötelező-e a 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat alapján. Ennek 2. cikke ugyanis kimondja, hogy minden tagállam biztosítja, hogy a sértettek a büntetőjog rendszerében tényleges és megfelelő szereppel rendelkezzenek, a 3. cikk pedig azt írja elő, hogy a sértett számára biztosítani kell az eljárás során a meghallgatás és a bizonyítékok szolgáltatásának lehetőségét.

A Fővárosi Bíróság azt találta aggályosnak, hogy a Be. 31. § (1) bekezdés c) pontja szerint a büntetőügyben ügyészként nem járhat el, aki az ügyben mint tanú vesz vagy vett részt. Ezért merült fel a kérdés, hogy miként kell értelmezni a sértett „tényleges és megfelelő” szerepét, valamint a sértett meghallgatásának és bizonyíték szolgáltatásának „lehetőségét”: abba beleértendő-e az, hogy a nemzeti bíróság számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a sértettet a pótmagánvádas eljárásban is tanúként hallgathassa ki.

Az eljárásban a magyar kormány tett egy elég reménytelen kísérletet arra, hogy a 4/2007. BK vélemény alapján lelője a kérdést. Az Európai Bíróság ennek elemzésével értelemszerűen nem foglalkozott, ezt megteszem most helyettük én. A Legfelsőbb Bíróság nem reagálta túl a problémát: egyszerűen kijelentette, hogy "nincs törvényes akadálya annak, hogy a pótmagánvádlóként fellépő sértettet a büntetőeljárásban tanúként hallgassák ki. A Be. 494. §-ának (5) bekezdése rendelkezik arról, hogy a magánvádlót, aki ugyancsak vádlóként jár el, ki lehet hallgatni tanúként."

Ez mind igaz, már leszámítva azt, hogy van törvényes akadálya, mégpedig pont az FB által is hivatkozott kizárási szabály. A magánvádas eljárás analógiájára nem lehet megoldani a problémát, mivel az a Be. XXIII. fejezete szerinti különeljárás. Mint minden különeljárásnál, itt is kimondja a törvény, hogy a Be. rendelkezéseit a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ilyen eltérés többek között a Be. 494. § (5) bekezdése, ami szerint a magánvádló viszonvád hiányban tanúként meghallgatható. Ez a fent hivatkozott kizárási szabály alóli kivétel, alkalmazzuk bátran a lex specialis derogat legi generali értelmezési formulát. Mivel a pótmagánvádlóval kapcsolatban ilyen különös szabály nincs, a főszabály (vagyis a kizárás) alkalmazandó. Ezt az értelmezést az is alá támasztja, hogy a pótmagánvádlóra vonatkozó eltéréseket a Be. a XIII. fejezet V. címében, vagyis az elsőfokú bírósági tárgyalás általános szabályai között szabályozza. Bármennyire is csábító a lehetőség, nem lehet két különböző eljárásból kiválogatni a nekünk tetsző elemeket.

Tehát a Be. nem ad lehetőséget a pótmagánvádló tanúkénti meghallgatására. Az Európai Bíróság ehhez képest a következő bölcs döntést hozta:

A büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15‑i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 2. és 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikkek nem kötelezik a nemzeti bíróságot annak engedélyezésére, hogy valamely bűncselekmény sértettje az alapügybelihez hasonló pótmagánvádas büntetőeljárásban tanúként kihallgatást nyerjen. E lehetőség hiányában azonban a sértett számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyítékként figyelembe vehető vallomás tételét engedélyezzék számára.

Első olvasatra én őszintén szólva nem értettem, kb. az jött le, hogy nem kötelező tanúként kihallgatni, de ebben az esetben ki kell hallgatni, aminek nyilvánvalóan nincs sok értelme. Numerius Negidius segítségével végül megértettem: a tanúkénti kihallgatásra ugyan nem kötelezhető a nemzeti bíróság, de azt lehetővé kell tenni, bizonyítékként értékelhető vallomást tegyen. A probléma ott van, hogy a magyar büntetőeljárás szerint a sértett kizárólag tanúvallomás keretében tehet bizonyítékként értékelhető vallomást.

Így egy megoldást látok: módosítani kell a Be.-t. Nyilván a legegyszerűbb az lenne, ha a törvény kimondaná, hogy a pótmagánvádló tanúként kihallgatható. Ez a vádlói és sértetti jogállás keveredését - és így az ebből fakadó további kellemetlen következményeket - nem szünteti meg, és nem is túl elegáns megoldás. Ezért szét kellene választani az ügyészi és sértetti funkciót. Használjuk ki, hogy a pótmagánvádló jogi képviselete kötelező, és az ügyészi jogosítványokat telepítsük hozzá. Így a sértett tanúkénti meghallgatásának megszűnne az akadálya, hiszen nem ő lenne az ügyész, és végre tisztázódna, hogy kinek mi a szerepe az eljárásban. Ennek a megoldásnak is van persze hátránya: ha a jogi képviselő látja el a vádlói funkciót, akkor ő jogosult önállóan megtenni a jogorvoslati nyilatkozatot, adott esetben a sértett akaratával ellentétes módon is. Erre sajnos nem látok értelmes megoldást, akinek van ötlete, szóljon bátran.

Címkék: büntetőeljárás közösségi jog bírói gyakorlat

A bejegyzés trackback címe:

https://legaleagles.blog.hu/api/trackback/id/tr73715900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása