Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a büntető jogszabályok módosításával képzeli el a tüntetések/ellentüntések utóbbi években tapasztalt eldurvulása elleni fellépést. Az előterjesztés indokolása szerint "a közelmúlt eseményei is mutatják, hogy indokolt a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényeken elkövetett egyes súlyos sérelemmel járó jogellenes cselekményekkel szembeni szigorúbb fellépés". Írásomban először azt vizsgálom, hogy a hatályos szabályozás szerint lehetőség van-e a szigorúbb fellépésére, vagyis arra keresem a választ, hogy valóban szükség van-e a módosításra. Tekintettel az eljárások ismert eredményeire, a szigorúbb fellépést a bűnösség megállapítása és büntetőjogi szankció alkalmazása jelenti.

A közelmúlt eseményei alatt elsősorban a melegfelvonuláson történteket kell érteni. Közismert, hogy ott az ellentüntetők milyen magatartást fejtettek ki, és a hatóságok arra adott válasza sem maradt titokban. Az eljáró hatóságok számára elsősorban az okozott nehézséget, hogy vajon a felvonulók tojással való megdobálása minek minősül akkor, ha annak eredményeként a megdobált személyek nem szenvedtek sérülést.

Az ügyészség hosszas bizonytalankodás után azt az álláspontot alakította ki, hogy a fenti magatartás tettleges becsületsértésnek minősül. A tettleges becsületsértés az emberi test becsületet és méltóságot csorbító megérintésével vagy bántalmazásával valósul meg, ahol hiányzik a testi sértés okozására irányuló szándék, illetve nem valósít meg gondatlan testi sértést sem. Ez nagyjából rendben is lenne, hiszen a tojásdobálás belefér ebbe a meghatározásba. Elfogadható, hogy az elkövetők szándéka nem a testi sértésre irányult, hiszen akkor nem tojással, hanem esetleg utcakővel dobáltak volna. A gondatlan eredmény miatti felelősség (vagyis a gondatlanságból elkövetett testi sértés) pedig sérülés híján nem állapítható meg.

Azonban az ügyészség álláspontom szerint elmulasztotta az elkövetők valós szándékának vizsgálatát. Ők elsődlegesen nem a felvonulók, hanem maga a felvonulás ellen léptek fel, így nem az egyes sértettek becsületének csorbítására terjedt ki a szándékuk, hanem a felvonulás zavartalan és békés megtartásának megakadályozására. Így kerül a képbe a Btk. 228/A. § (1) bekezdésébe ütköző egyesülési és gyülekezési szabadság megsértése. Ennek hatályos szövege szerint aki mást egyesülési vagy gyülekezési jogának gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel jogtalanul akadályoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Én azt gondolom, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának akadályozása kétség nélkül megállapítható a melegfelvonuláson történtek vonatkozásában. A kérdés így arra korlátozódik, hogy a tojásdobálás (illetve általában a testi sértés okozására nem alkalmas tárggyal való dobálózás) erőszakos cselekménynek tekinthető-e.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság az elhíresült szabálysértési eljárásokban ugyan a kérdéssel nem foglalkozott, de a nemleges válasz a határozatokból kiolvasható. A garázdaság szabálysértése miatt indult eljárásokat ugyanis az Sztv. 9. § (2) bekezdésére hivatkozással szüntette meg, vagyis nem azért, mert az elkövetett cselekmény nem jogellenes, hanem azért, mert az eljárás alá vont személy tévedett a cselekmény jogellenességében. Ez utóbbi értelemszerűen csak akkor állapíható meg, ha maga a cselekmény jogellenes, vagyis a határozatok szerint a garázdaság szabálysértése formailag megvalósult, de a felelősségre vonás egyik feltétele hiányzott.

Az Sztv. 142/A. § (1) bekezdése szerint a garázdaság szabálysértését az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Ehhez képest a Btk. 271. § (1) bekezdése szerint a garázdaság vétsége csak annyi többletet tartalmaz, hogy a magatartásnak erőszakos kell lennie. Tehát ha a bíróság az erőszakos magatartást a tojásdobálás vonatkozásában megállapíthatónak látta volna, a szabálysértési eljárásban nem is hozhatott volna határozatot, hiszen az eljárás tárgyává tett cselekmény bűncselekménynek minősült volna. Ebből következik, hogy a bíróság álláspontja szerint a tojásdobálás nem minősül erőszakos magatartásnak.

Az erőszak fogalmát a Btk. nem definiálja, azt a gyakorlat és a tudomány alakította ki az egyes különös részi tényállásokhoz igazodóan. Ez utóbbi körülmény azért lényeges, mert így a definíció részét képezi az adott erőszakos magatartással elérni kívánt célra való utalás is. Ez pedig egy általános, átfogó fogalom kidolgozását megnehezíti.

A Belovics-Molnár-Sinku szerzőhármas által írt különös részi tankönyv szerint az erőszak olyan fizikai, aktív erőkifejtés, amely közvetlen vagy közvetett ráhatást jelent a testre; a sértett testére történő fizikai ráhatás, tettleges bántalmazás. Megjegyzendő, hogy ugyanez a forrás a tettleges bántalmazás fogalmánál rögzíti, hogy annak nem feltétele a sérülés létrejötte. A Nagy Ferenc által szerkesztett különös rész tankönyv szerint az erőszak személy ellen irányuló fizikai kényszer, rendszerint bántalmazásban nyilvánul meg; akkor is megvalósul, ha az erőszak közvetlenül dolog ellen irányul ugyan, de az erő hatása áttevődik a személyre is.

A vizsgált tényálláshoz legközelebb talán a garázdaság áll, ezért nagy jelentőséggel bír, hogy a gyakorlat annak vonatkozásában hogyan definiálja az erőszak fogalmát. A 34. BK vélemény szerint a személy elleni erőszakos magatartás megvalósulhat már a sértett testének egyszerű érintésével is, ha ez a magatartás támadó jellegű, így a személy elleni erőszakkal megvalósított garázdasághoz - a garázda magatartás fogalmához - nem tartozik hozzá szükségszerűen a megtámadott személynek bármilyen súlyú testi sértés okozása.

A fenti meghatározásokat átnézve szerintem nem kétséges, hogy a testi sértés okozására alkalmatlan tárggyal való dobálás erőszakos magatartásnak minősül. Ugyanis a testi sérülés okozása nem feltétel, amiből egyenesen következik, hogy a testi sértülés okozására való alkalmasság sem lehet az. Arra csak halkan szeretnék utalni, hogy a tettleges becsületsértés elkövetési magatartása a fentiek szerint erőszakos magatartás, az ügyészség mégsem gondolta tovább a kérdést.

Így összeségében megállapítható, hogy azok, akik a melegfelvonuláson tojással dobálták a felvonulókat, erőszakos magatartást tanúsítottak, és ilyen módon jogtalanul akadályozták mások gyülekezési jogának gyakorlását. Vagyis megvalósították a Btk. 228/A. § (1) bekezdésébe ütköző gyülekezési szabadág megsértését.

Tehát a hatályos szabályozás alapján lehetőség van a szigorúbb fellépésre. Mégis azt gondolom, hogy indokolt lehet a törvénymódosítás, hiszen a Btk. 228/A. §-a jelenleg halott norma. A következő kérdés tehát az, hogy az előterjesztés szerinti normaszöveggel el lehet-e érni a kívánt célt.

Az előterjesztés szerint az is büntetendő lenne, ha erőszak vagy fenyegetés nélkül akadályozzák az adott jogok gyakorlását, és ehhez képest ezen elkövetési módok kifejtése minősített eset lenne. Az indokolás szerint erre azért van szükség, mert "a gyakorlatban rendszeresen előfordul, hogy a békés gyülekezést jogtalanul megzavarják olyan módon azonban, amely nem minősülhet sem erőszakosan elkövetettnek, sem fenyegetéssel megvalósítottnak (például hangszóróval vagy más zajkeltő eszközzel), ennek ellenére az adott rendezvény megtartását meggátolják".

Vannak kétségeim afelöl, hogy ez így ebben a formában alkotmányos lenne. Nekem valahogy a szükségesség-arányosság mint az alkotmányos büntetőjog egyik alapkövetelménye, illetve a büntetőjog ultima ratio jellege nem azt üzeni, hogy a fenti magatartást három évig terjedő szabadságvesztéssel kellene büntetni. 

Mivel az erőszak fogalmának értelmezése okoz nehézséget a gyakorlatban, a legegyszerűbb megoldás ezt rendezni, kézenfekvő lehetőségnek tűnik pl. az értelmező rendelkezések között elhelyezni a fenyegetés mellé. Az előterjesztés készítői is ráérezhettek erre, azonban csak a garázdaságnál pontosítják az erőszak fogalmát. Megjegyzem, teljesen feleslegesen, hiszen csupán azt ismétlik meg, amit a 34. BK vélemény rögzít. Az igazi probléma az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértésnél van, de ott nem rendezik ezt a kérdést. Ez már csak azért is nagyon rossz megoldás, mert így egy olyan értelmezésre adnak lehetőséget, amely szerint csak a garázdaságnál érvényes a pontosított definíció. Ez könnyen indokolható: ha a jogalkotó a többi tényállásra is alkalmazhatónak tartotta volna, akkor az Általános részben szabályozza a kérdést. Így lemond a jogalkotó arról, hogy a kérdéses magatartásokat az új minősített eset szerint bírálják el, hiszen maga a normaszöveg tereli a garázdaság irányába a jogalkalmazó figyelmét.

Összefoglalva: a jogalkotási igény valós, azonban a javasolt módosítás alkotmányossága kétséges, a koncepció hibás, a részletszabályok átgondolatlanok, ezért ez a megoldás a kívánt cél elérésére kevéssé alkalmas.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.