Máshol jársz
Nem először fordul elő a magyar igazságszolgáltatás történetében, hogy a vádlott eltávozik az ítélethirdetésről. Most mindezt egy ismert ember csinálta, ezért Draskovics Tibor azonnal vizsgálatot kezdeményezett, a blogokon pedig megindult a szakértés. Ismeretterjesztő céllal az alábbiakban összefoglaljuk az ilyen esetekre vonatkozó eljárásjogi rendelkezések lényegét.
Figyelmeztetés: a bejegyzés viszonylag hosszú, nem túl izgalmas, de legalább nem is vicces. Viszont szükségesnek tartom leírni, hogy mindenki lássa, a történet nem intézhető el annyival, hogy "már a fegyencek is szabadon kisétálhatnak a bíróságról, ez már anarchia, baszod".
A közhiedelemmel ellentétben a vádlottak jelentős része szabadlábon védekezik, a bíróság a tárgyalásra ugyanúgy megidézi őket, mint pl. a tanúkat. Ennek aztán vagy eleget tesznek, vagy nem, de a lényeg az, hogy tipikusan nem a rendőrség vagy a bv. intézet állítja elő őket. Ebből az is következik, hogy amennyiben a vádlott szabályszerű idézésre nem jelenik meg, vagy a tárgyalásról engedély nélkül eltávozik, a mulasztás szankcióit lehet alkalmazni - ugyanúgy, mint az eljárás többi résztvevője esetén. Ez a vádlottnál a Be. 69. § (1) bekezdés a) pontjában írt elővezetés.
A meg nem jelent vádlott esetében ezt el lehet rendelni azonnal is: a bíró a tárgyalás megnyitásakor megállapítja, hogy nincs vádlott, visszasétál az irodájába, és felhívja a rendőrséget, hogy vigyék oda. Ez persze az esetek nagy részében nem lehetséges, ekkor a tárgyalást elhalasztja, és a következőre már eleve úgy idézi meg a vádlottat, hogy a rendőrök vigyék. Ez még mindig nem jelenti a letartóztatást, ekkor a rendőrök lerakják a tárgyalóteremben, majd távoznak. Vagyis a vádlott szabadon marad.
Az engedély nélkül eltávozott vádlott esetében az azonnali elővezetés nyilvánvalóan értelmetlen, hiszen a vádlott nem fog hazamenni, és békésen megvárni a rendőröket, hogy azok visszavigyék a bíróságra. Így a bíró kénytelen befejezni a tárgyalást, a további eljárását ld. az előző bekezdés végén.
A Be. 322. §-a alapján az ítéletet ki lehet hirdetni a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is. Ez a szabály elvileg arra az esetre vonatkozik, amikor a bíróság kizárólag az ítélet kihirdetésére napolta el a tárgyalást, a gyakorlat azonban hajlamos ezt úgy értelmezni, hogy úgy általában nem kell ott lennie.
Az ítélet kihirdetése önmagában nem jelenti azt, hogy a vádlottat le lehet csukni. Az eljárás menete az, hogy a bíróság kihirdeti az ítéletet, vagyis felolvassa a rendelkező részt, majd röviden ismerteti az ítélet indokait, ezután kerül sor a jogorvoslati nyilatkozatok bejelentésére, és ha az elsőfokú ítélet nem emelkedik jogerőre, a Be. 327. § (1) bekezdése alapján dönteni kell a kényszerintézkedésekről:
Ha az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerőre, a bíróság az előzetes letartóztatásról, a lakhelyelhagyási tilalomról, a házi őrizetről, a távoltartásról, az ideiglenes kényszergyógykezelésről nyomban határoz.
Lényeges, hogy ha az ítélet nem emelkedett jogerőre, a vádlottal szemben esetlegesen kiszabott szabadságvesztés nem hajtható végre. Tehát ugyanúgy szabad ember, mint az ítélet előtt, és mint ilyen, a tárgyalásról akár el is távozhat, ebben megakadályozni nem lehet, hiszen nincs miért rárakni a bilincset. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság elrendelte az előzetes letartóztatását, amit viszont - a fentiek alapján - csak az ítélet kihirdetése után tehet meg. Ezért hiába vannak rendőrök a tárgyalóteremben, nem állíthatják meg.
Arra elvileg nincs jogi lehetőség, hogy a rendelkező rész felolvasása után letartóztassák, hiszen az ítélet kihirdetéséhez a szóbeli indokolás is hozzátartozik. Arról nem is beszélve, hogy ha az ítélet jogerőre emelkedik, és így a kiszabott szabadságvesztés végrehajthatóvá válik, nem az előzetes letartóztatás elrendelésére, hanem a szabadságvesztés foganatba vételére kerülhet csak sor. Azonban a Be. 596. § (1) bekezdése szerint ennek szigorú feltételei vannak:
A bíróság a szabadlábon lévő terhelttel szemben az öt évi vagy ezt meghaladó, jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vételét rendelheti el. A bíróság a jogerősen kiszabott szabadságvesztés azonnali foganatba vételét rendeli el, ha azt a szabadlábon lévő terhelttel szemben bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt szabta ki.
Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, akkor az ún. szabadságvesztés biztosítására irányuló intézkedés elrendelésére kerülhet sor a Be. 596. § (3) bekezdése alapján:
Ha a bíróság végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó határozatának jogerőre emelkedésekor a terhelt nincs előzetes letartóztatásban, és a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának azonnali foganatba vételét nem rendeli el, de a kiszabott szabadságvesztésre tekintettel vagy egyéb okból alaposan feltehető, hogy a szökésével vagy az elrejtőzésével a büntetés végrehajtása alól kivonná magát, az elítélttel szemben - a büntetés-végrehajtási intézetbe történő befogadásáig - a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedés rendelhető el.
Azonban a Be. 596. § (5) bekezdéséből az is kiderül, hogy ez csupán a lakhelyelhagyási tilalommal megegyező joghátrányt jelent:
Az intézkedés hatálya alatt álló elítélt a bíróság határozatában meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, illetőleg a lakóhelyét nem változtathatja meg. A határozatban előírható, hogy a terhelt meghatározott időközönként a rendőrségen jelentkezzék.
Tehát a bíróságnak az előzetes elrendelése előtt mindenféleképpen be kell várnia a jogorvoslati nyilatkozatokat, hiszen csak azok ismeretében tudja megállapítani, hogy az ítélet jogerőre emelkedett-e, vagy sem. Ennek ismerete pedig szükséges ahhoz, hogy eldöntse, a fentiek közül melyik döntést hozhatja meg.
Mindennek nem mellékesen garanciális jelentősége is van. Látható, hogy főszabály szerint a szabadságvesztést a szabadon levő elítéltek nem azonnal az ítélethirdetés után kezdik el tölteni. Ennek hátterében feltehetően az áll, hogy a jogalkotó úgy gondolta, időt kell nekik biztosítani arra, hogy elrendezzék egyéb ügyeiket. Ha a bíró a jogorvoslati nyilatkozatok előtt elrendelhetné az előzetest, ezt a garanciális jellegű szabályt üresítené ki. Ugyanis az előzetes letartóztatás fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtandó, vagyis a végzés kihirdetésekor már megy is a bilincs a terhelt kezére. Ha megfellebbezi a végzést, és még igaza is van, majd a másodfokú bíróság kiengedi. Mindemellett ha az előzetesben levő terhelt esetében az ítélet jogerőre emelkedik, a jogerő megállapításával egyidejűleg az előzetesből szabadságvesztés lesz. Amiből értelemszerűen nem annyira egyszerű kiengedni, pl. az ítélkező bíró nem is teheti meg. Így ha a bíró a jogorovoslati nyilatkozatok elhangzása előtt alaptalanul elrendeli az előzeteset, hiába állapítja meg majd a másodfokú bíróság, hogy erre törvénytelenül került sor, a terheltet már nem lehet szabadlábra helyezni, hiszen jogerős szabadságvesztés büntetését tölti.
Ha a vádlott eltávozott az ítélethirdetésről, viszonylag kevés lehetősége van a bíróságnak bármit is tenni. Kézenfekvő megoldásnak tűnik távollétében elrendelni az előzetes letartóztatását, azonban a tisztességes eljárás egyik alapkövetelménye, hogy az előzetes elrendelése előtt a vádlottat mindig meg kell hallgatni, tehát valahogy oda kell rángatni a bíróságra. Ennek tipikus módja szökésben levő vádlott esetén az elfogatóparancs, amit viszont törvényesen csak akkor lehet kibocsátani, ha a vádlott tartózkodási helye ismeretlen. Ha a szabályszerűen volt megidézve vádlott, ez a feltétel nem áll fenn, hiszen ismert a tartózkodási helye. Ha nem lenne az, nem lehetett volna szabályszerűen megidézni. Az más kérdés, hogy feltehetően nem otthon fog üldögélni, de erről meg kell győződnie a bíróságnak. Így visszakanyarodunk az elejére, vagyis csak elővezettetni lehet, aminek nincs értelme, mert nincs hova: az elsőfokú eljárás befejeződött, legközelebb a másodfokú bíróság előtt kell megjelennie.
Egy ilyen mutatványnak büntetőjogi következményei nem lehetnek. Egyedül a fogolyszökés jöhetne szóba a bűncselekmények közül, annak megvalósításához azonban az elkövetőnek a hatóság őrizetében kell lennie. Ez a szabadon levő terhelt esetén nem jellemző. A "szökés" az adott ügyben kiszabott büntetést sem súlyosíthatja, hiszen a büntetőeljárás során tanúsított terhelti magatartást súlyosító körülményként nem lehet figyelembe venni, ha nem megfelelően viselkedik, a büntetőeljárási törvény által írt szankciókat lehet alkalmazni.
Ez az elmélet. Majd Draskovics megmondja, hogyan kéne jól csinálni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mbemba · http://olaszforum.blog.hu/ 2008.11.04. 21:37:58
Nem ismerem konkrétan Farkas-ögyét, egyáltalán nem tőle sajnálom a kimasírozást. Sőt, azok a képek, azok a gesztusok, amiket láttam tőle, azok egy rokonszenves emberről árulkodtak. Etőll függetlenül lehet, h... A jog, azt szolgálja, aki meg tudja fizetni a megfelelően gazember ügyvédet. Akitől elhiszem, néha jóhiszeműen, h egy szakmai zseni, de remélem, h mikor szakmai zsenialitásával kihoz egy gazembert (akiről maga is tudja, hogy az!), akkor remélem, h van néhány nyugtalan éjszakája. De ebben sem vagyok biztos.:((
Ezt meg kellett mondanom! UFF! Megmondtam!
őszecske 2008.11.06. 11:23:45
/ mi ez különben ez a biztonsági-moderációs "dolog"?...
őszecske 2008.11.06. 11:25:43
Corry 2008.11.08. 12:45:09
De nem örülök neki.
Szerintem ilyenkor a józan ész azt diktálná, hogy ki kéne venni a szabályozásból azokat az elemeket, amelyek ezt a nyilvánvalóan rosszhiszemű jogalkalmazást lehetővé teszik.
Corry 2008.11.09. 18:46:04
A rendőrség nagyon várja ezt, hogy léphessen.
Milyen okok lehetnek a háttérben, mert én laikusként azt gondolom, hogy ha valakit elítélnek, akkor rendelkezésre kell állnia ha a büntetés letöltése megkezdődik. Itt most a rosszhiszeműség esete minimum felmerül, de a bíróság reakciója ezt nem tükrözi.
Kisigi · http://legaleagles.blog.hu 2008.11.10. 10:06:12
Nem arról van szó, hogy az ember a "nyilvánvalóan rosszhiszemű jogalkalmazást" valahogy megmagyarázza. Ezek azok a jogszabályok, amelyek alapján meg kell oldani ezt a problémát. Nem nagyon lehet őket másként értelmezni, mint ahogy azt leírtam. Az lehet, hogy ezt te nem tartod igazságosnak, de ez jelen esetben nem a jogalkalmazó, hanem a jogalkotó felelőssége.
Azt, hogy miért nem adják ki a nemzetközi elfogatóparancsot, nem tudom megmondani. Eddig szerencsésen elkerültem minden kapcsolatot a büntetőügyek nemzetközi vonatkozásaival, őszintén szólva még nem is láttam nemzetközi elfogatóparancsot. Ha esetleg Füredi idetéved a Zugügyvédről, el tudja mondani, mi kell hozzá.
