A válasz: igen. Újdonságként jelent meg a sajtóban, hogy a kormány érvényt akar szerezni a szülőtartásnak. Ennek alapját - a cikkek szerint - az Alaptörvényben található azon rendelkezés adja, amely szerint „a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni”. Remélem senkit nem ér meglepetésként, de erre már most is megvan a lehetőség. Az állam polgári jogi és - ahogy erre egy általam igen tisztelt büntetőjogász felhívta a figyelmemet - büntetőjogi alapon is érvényt szerezhet a szülőtartási kötelezettségnek a hatályos jogszabályok alapján. Lássuk csak az alapvető szabályokat.

A szülőtartásra vonatkozó kötelezettség a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) rendelkezésein alapszik. A Csjt. szerint rokonaival szemben, a Csjt. által meghatározott körben, az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja, és akinek tartásra kötelezhető házastársa vagy bejegyzett élettársa sincs. Igaz az, hogy nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált, de a gyermek a szülő érdemtelenségére általában nem hivatkozhat, ha a szülő tartási, gondozási és nevelési kötelességének eleget tett. Tehát e méltányolható kivételtől eltekintve a gyermek más most is kötelezhető a rászoruló és nem érdemtelen szülő tartására.

Ez abból is következik, hogy a tartásra jogosultat rokonai közül elsősorban leszármazói kötelesek eltartani. Abban gondolom nincs vita, hogy a gyermek a szülő leszármazójának tekinthető. A Csjt. és a bírói gyakorlat alapján kiterjed a vér szerinti szülőre és a nagyszülőre, sőt az örökbe fogadó szülőre, a mostoha szülőre és a nevelőszülőre is.
A szülőtartás alapján a gyermek köteles anyagi viszonyaihoz képest a szülőt mindazzal ellátni, ami a szülő megélhetéséhez szükséges. A tartási kötelezettség kiterjed az öreg koránál fogva vagy egyébként is tehetetlen és gondozásra szoruló rokonnal kapcsolatos gondozás költségeire, illetőleg az azzal kapcsolatos szolgáltatásokra is.

A tartás módját a gyermek választhatja meg, így azt saját háztartásában természetben vagy havonként pénzben szolgáltathatja. A szülő azonban kérheti, hogy a gyermek a tartást pénzben szolgáltassa. A bíróság ez esetben a felek viszonyainak figyelembevételével a tartás más módját is meghatározhatja.

Annak érdekében, hogy az állam a szülőtartást érvényesíthesse, a Csjt. biztosítja, hogy a szülőt illető tartási követelés iránt a szülő érdekében a jegyző és az ügyész is pert indíthasson a gyermek ellen.

Annak érdekében, hogy az előzőeket fokozzuk, a szülő a bíróság által megítélt és végrehajthatóvá vált igényét a gyermekkel szemben bírósági végrehajtás útján érvényesítheti. Sőt - mielőtt valamelyik túlbuzgó politikus felveti - a Btk. alapján a tartási kötelezettséget elmulasztó gyermek akár börtönbe is kerülhet. Aki ugyanis jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a tartás elmulasztása a jogosultat súlyos nélkülözésnek teszi ki. Szerencsére, ha a gyermek tartási kötelezettségének az első fokú ítélet meghozataláig eleget tesz, akkor az alapesetben nem büntethető, míg a minősített esetben büntetése korlátlanul enyhíthető lesz.

Ez alapján tehát a kormány (ismét) feltalálta a spanyolviaszt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.