Több csilliárd forintjába kerül az adófizetőknek

Ez az egyik kedvenc teljesen kamu újságírói mondatom. Rendkívül nagyot üt, különösen, ha például indokolatlan volt az adott állami fellépés, vagy a közvélekedés szerint érdemtelenekre jut nagyon sok pénz.

 
Az a baj ezekkel a pontosnak tűnő adatokkal, hogy áladatok. Nem azt mondom, hogy nem igazak, mert számszakilag azok, csak az a baj, hogy teljesen lényegtelenek. Ezek az adatok ugyanis egyrészt – pl. a bolti tolvaj lányok esetében – úgy állnak elő, hogy összeadogatják az akcióban résztvevő rendőrök, bíró, stb. fizetését, a benzinköltségeket, meg minden ilyesmit, és akkor kijön egy ilyen szám, hogy ez ennyi költséget jelentett. Ez jó esetben igaz is, viszont az van vele, hogy néhány egész kicsi tételt (pl. fogvatartott élelmezése) kivételével akkor is elköltenék ugyanezt a pénzt, ha az állami fellépés nem történt volna meg. A rendőrök meg a bíró ugyanúgy kapnának fietést, a kocsi ugyanúgy gurulna és amortizálódna, és így tovább, függetlenül attól, hogy elkapnak-e valakit, vagy sem. Vannak persze olyan költségek, mint mondjuk a szakértői díj, amelyek nem merülnek fel folyamatosan, ezeket viszont – ha elítélik az illetőt – eljárási költség vagy bűnügyi költség címén szépen rá is verik, vagyis ez meg rendszerint nem került semmibe az adófizetőknek.
 
A másik esetben azt gondolhatjuk, hogy  a remek adat úgy jön ki, hogy a büntetés-végrehajtási szervezet kb. 40,5 milliárdos költségvetési összegét (ezt a költségvetési törvényben lehet jól megnézni, keressünk rá arra, hogy a büntetés-végrehajtás, és adjuk össze a 38 milliárdot meg a 2,6 milliárdot) elosztják az egy adott napon fogvatartottak számával (vagy ezen számok éves átlagával, ez igazából a mi szempontunkból mindegy), és akkor kijön egy összeg. Az, hogy hány rab van, napról napra változik, egyrészt azért, mert folyton kijönnek, és bemennek, másrészt pedig a jogszabályok szigorodása és enyhülése miatt is. A posztban most számoljunk mondjuk 16000 rabbal, ez szerintem nem egy rossz becslés. Az se mindegy persze, hogy mit osztunk el mivel. Ha például a 40,5 milliárdot elosztjuk 16 ezerrel, akkor az eredmény 2 531 250 forint. Ezt osszuk el 365-el, így 6935 forintot kapunk, ennyibe kerül ezzel a számítással egy rab egynapi fogvatartása. Ez ugyan nem kilencezer, de olyasmi, lehetne kicsit kevesebb rabbal számolni, meg lehetne ugyanezt a számítást csinálni börtönönként, és átlagolni, szóval szerencsére esetben akár kilencezer is kijöhetne, de mindegy is, mert a nyolcezer, vagy a példánkban szereplő hétezer sem jelen nagy különbséget.
 
Nézzük azért kicsit jobban meg a költségvetési törvényt. Szerepel benne egy olyan sor, hogy Személyi juttatások 21, 892 milliárd forint, meg egy olyan, hogy munkaadókat terhelő járulékok 5, 08 milliárd forint. Ha ezt összeadjuk, akkor kijön 26 milliárd forint, ami nem más, mint a bv. személyzet költsége (most abba ne is menjünk bele, hogy a járulékok végső soron visszajutnak az államhoz). Ezt a 26 milliárd forintot az adófizetők 2010-ben mindenképpen kifizetik, függetlenül attól, hogy 0 vagy 16000 rab van, ez ugyanis a börtönőrök fizetése. A következő sorban láthatunk egy olyan összeget, hogy dologi kiadások 13, 1 milliárd forint. Próbáljuk meg ezt is elosztani a 16000-el, 818 750 lesz az eredmény. Ezt elosztva 365-el 2243 forintot kapunk. Ez azért már eléggé messze van a kilencezertől, vagy a hétezertől, de azért még mindig az ezres nagyságrend. Na de mit fizetnek ki ebből a 2243 forint/fő/nap, illetve összesen 13,1 milliárd forint dologi kiadásból? Elég nehéz a bv. szervezet honlapjáról (link) egyszerűen értelmezhető információkhoz jutni, de azért próbáljuk meg. A zavarosság ára, hogy enyhén szólva összevissza fognak keveredni az évek, merthogy nincs minden évre ugyanattól a szervezeti egységtől ugyanolyanfajta dokumentum soha, szóval módszertanilag kicsit pontatlan leszek, de a lényeg amúgyis a nagyságrend, nem a pontos számok, az pedig így is kijön.
 
Az biztos, hogy ebből a 13,1 milliárd forintból fenntartják a bv. országos parancsnokságát, ahol egyetlen fogvatartott sincs, 2007-ben volt viszont 1,3 milliárd dologi kiadás (7. o. teteje), aztán fenntartanak olyasmit, hogy oktatási központ, rehabilitációs központ, meg ilyesmi, (ha valakit érdekel, akkor: bv. szervezet évkönyve , 93-96. oldal) szóval nehéz megmondani, hogy ebből mennyi jut a tényleges fogvatartást végző intézetekre. De szerencsénk van: itt megtalálható a Tolna megyei bv. intézet költségvetési alapokmánya (akármi is az), ahonnan kiderül, hogy 2009-ben 115 fogvatartottra 50 millió 402 ezer forint, vagyis fogvatartottanként 481 756 forint (6. o.). Ezt elosztva 365-el 1320 forintot kapunk, vagyis Tolna megyében naponta ennyibe került egy rab az adófizetőknek.
 
Ez még mindig egészen nagy összeg, úgy vesszük, ámde ha belepillantunk a Békés megyei bv. intézet beszerzései közé akkor újabb érdekes dologi kiadásokat találhatunk: rovarirtás, tűzoltó-készülék csere, telefon-rendszer karbantartás, ilyesmik. Fenntartanak autókat, biztonsági rendszereket, fénymásolót, miegymás. Nem beszélve persze a sokkal nagyobb kiadásokat jelentő közműszámlákról, víz, gáz, villany, csatorna, ilyesmik. Ismét emeljük ki, hogy ezek a kiadások nem függenek a rabok számától (vagy legfeljebb nagyon áttételesen, ha mondjuk felére csökkenne a rabok száma, akkor talán bizonyos épületrészeket nem kellene fűteni és világítani). Vajon milyen arányban állhatnak ezek a kiadások a napi 1320 forinttal? Nehéz megmondani, de segítségünkre lehet a Veszprém megyei bv. intézet 2010. I. félévi szerződéseinek listája. Ebből az derül ki, hogy élelmiszer-beszerzésre 43,2 millió forintot fordítanak, gázra 15 milliót, áramra 12 milliót, vízre és csatornára 10 milliót, 13,25 millióért pedig étkezési utalványt vásároltak a személyzetnek. Mindezek közül a rabok számától bármilyen szinten is függő viszonyban lévő adat a 43,2 millió forint éves élelmiszer-beszerzés. A Veszprém megyei bv. intézetben a bv. évkönyv szerint (93. o.) 198 elítélt helyezhető el. Osszunk megint: egy rab élelmezésére évi 218 182 forint jut, vagyis naponta 597 forint (ezt egy kicsit árnyalhatja, hogy a túltelítettség miatt valószínűleg több, mint 198 rab van ott, vagyis az összeg még kisebb, de ettől most tekintsünk el). Ebből napi három étkezést fedeznek.
 
Vagyis arra jutottunk, hogy plusz egy rab bekerülése napi hatszáz forintjába kerül az adófizetőknek (most attól újfent tekintsünk el, hogy ha hirtelen a 198 rab helyett 199 van, akkor feltehetőleg nem nő meg a 43,2 millió forintos szerződés értéke, és attól is, hogy gyanús, hogy esetleg valamiként a 13,25 millió forint étkezési utalványt is jórészt a beszerzett élelmiszer megvásárlásra költik). A 600 forint a kilencezernek a 6,6 százaléka. Amikor kilencezer forintra teszik egy rab fogvatartásával járó kiadások összegét, akkor kb. tizenötször akkora összegről beszélnek, mint amennyiről valójában szó van. Csak az érdekesség kedvéért: 600 X 16000= 9 600 000, vagyis naponta kevesebb, mint tízmillió forint, évente pedig három és fél milliárd forint (ehhez esetleg számoljunk még hozzá mint rabonkénti kiadást napi maximum száz forintot gyógyszerre).
Így hát az egy fő bezárása esetén jelentkező óriási kiadás helyett egy elég szerény összeghez jutottunk, minthogy megállapítottuk, hogy a börtönökre fordított pénz kicsit több, mint 90 százaléka teljesen független attól, hogy hány rab van, attól meg végképp, hogy valakit bevittek-e vagy sem.
 
Kinek jó ez? Egyrészt jó a jogvédőknek, mert az egyéb szempontok mellett rá lehet mutatni arra is, hogy mondjuk a szigorúbb büntetések milyen sokba is kerülnek, meg jó az újságíróknak, mert hangzatos szalagcímekben tehetik közzé az állami pazarlás újabb példáit. De a jogvédők és az újságírók nem tudnák előállítani ezeket a számokat maguktól. Ezeket az adatokat állami szervezetek, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság és a büntetés-végrehajtási szervezet szolgáltatják, éspedig nem éppen mentesen a szervezeti önérdektől. Ha ugyanis 9000 forintba kerül egy rab napi tartása, és a következő évben a szigorúbb büntetések miatt 2000-el több rab várható, akkor az bizony évi 6,57 milliárd forint költségvetési többletigényt jelent a bv. szervezet részéről, amit persze nem fog megkapni, de ha mondjuk kap egy milliárdot, az is több, mint a 6,57 milliárd 6,66 százaléka (kb. 438 millió forint).
 
(A korrektség kedvéért jegyezzük meg, hogy egy bizonyos szint fölött a rabok számának növekedése újabb börtönök építését, rezsikiadás növekedést és újabb börtönőrök felvételét igényelné, ennek azonban semmi köze ahhoz, hogy mennyibe került, ha egy konkrét embert bezártak).

 

Címkék: rendőrség büntetésvégrehajtás

A bejegyzés trackback címe:

http://legaleagles.blog.hu/api/trackback/id/tr502322936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

(törölt felhasználó) 2010.09.26. 09:39:00

Rendben van, nem napi 9000 forint, sőt talán még az 1000 forintot sem éri el a fogvatartottak napi költsége. Ha szigorúan a gazdasági oldalát akarjuk vizsgálni (nem lehetséges), akkor is fel kell tennünk a következő kérdéseket:

a, Nincs-e olcsóbb és legalább ugyanilyen hatékony büntetési nem?
b, Nincs-e olcsóbb, de hatékonyabb büntetési nem?
c, Nincs-e ugyanilyen költségvonzatú, de hatékonyabb büntetési nem?
d, Nincs-e drágább, de sokszorta hatékonyabb büntetési nem?

Az a, kérdés értelmezhetetlen, mert tudjuk, hogy a bv a bűnözés felsőoktatási intézménye, magyarán nem hatékony. Ezt figyelembe véve akármennyivel is kevesebb az egy fogvatartottra jutó társadalmi költség, drága.

Az emberek mindig amellett érvelnek, hogy teremtsék elő a rabok a saját fogvatartásuk költségét. Ha elszakadunk a realitásoktól, legjobb esetben is nullszaldósra jön ki. Ha a földön járunk, közel sem ez a helyzet, és a rabok akkor sem a zárkában töltik az idejük nagy részét. A közérdekű munka büntetés - nem csak gazdasági alapon - akkor már sokkal kecsegtetőbb, mert az állampolgárok azt kapják, amit akarnak, a bv-nek csak az élőerős őrzést kell finanszírozni (szállást, ételt és egyéb járulékos költségeket nem) és így talán a mérleg is pozitívan zárulhat (ez egy újabb számolást igényel). Persze, magam is belátom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de a vétségekre és a kisebb bűntettekre mindenképpen áll. A szabálysértésekről most nem is beszélve.

Summa summarum, Gönczöl Katalin akkor is jól szólt szerintem, ha az adatok, amelyekre támaszkodik, esetleg pontatlanok.

Üdv

Orsós András
Mindennapi Bűnmegelőzés

Numerius Negidius 2010.09.26. 19:00:17

@Orsós András: ez egy másik kérdés, hogy kit kell elzárni, kivel kell mást csinálni, és abban teljesen igazad is van, hogy ez alapvetően nem attól függ, hogy mennyibe kerül - bár mondjuk a közérdekű munka, ha valóban úgy nézne ki, ahogy írod, az élőerős őrzés miatt kifejezetten drága lenne (többek között ezért nehezen képzelhető el, amit gyakorta lehet szoktak neten javasolni, hogy mondjuk építsenek utat a rabok), de szerencsére nem így van, ot a közérdekű munka közben nem őrzik az elítélteket.
én csak annyit akartam bemutatni, hogy ez a sok ezer forint többletkiadás egy ember egynapi elzárása, ez egy tévhit, egy alaptalan adat, amit előszeretettel használnak egyrészt a szabadságvesztés ellen érvelők, másrészt meg költségvetési ügyekben a bv. szervezet.

dr.Balthasar · http://legaleagles.blog.hu/ 2010.09.28. 21:01:48

Szerintem a bv. szervezet fenntartásának elítéltek számától független költségeit (továbbiakban: fix költségek) ilyen automatikusan nem jó figyelmen kívül hagyni az egy elítéltre eső költség számításánál. Ugyanis kérdéses, hogy ezek a költségek az elítéltek számától ténylegesen ennyire függetlenek-e (azaz valójában fix költségek-e). Úgy értem ezt, hogy ha az elítéltek száma egy bizonyos szám alá csökken, akkor a bv. szervezet létszáma is csökkenthető vagy a bv. szervezet tagjai más feladatok ellátására rendelhetők ki (pl. objektum-védelem). Nyilván az egyéb költségek is csökkenthetők (pl. bv. intézet bezárása, autók leállítása/eladása, stb.).
Más szempontból van kontrolling szempontból alapja annak, hogy ezeket a fix költségeket az elítéltekre allokálják. Miután az elítéltek őrzése a bv. fő profilja, így mondhatjuk azt, hogy egy "elítélt-órában" (egy elítélt egy óráig történő őrzése) mérhető a bv. által előállított társadalmi termék. Egy elítélt-óra "előállítása" költségeinek megállapításánál pedig a fix költségek és változó költségek is figyelembe veendők, hogy reális képet kapjunk a bv. működéséről.