A szerződő felek eddig nagy szabadsággal választhatták meg, hogy egyes ügyeikben felmerült jogvitájukra melyik (budapesti vagy vidéki) bíróság illetékességét kívánják kikötni. Mostantól nem így lesz. Főleg nem Budapest vonatkozásában. Mit is lépett a jogalkotó?

A fizetési meghagyásról szóló 2009. évi L. törvényről (Törvény) sok vonatkozásban lehetett hallani és olvasni. Most a Törvény - marginálisnak tűnő - 62. §-ának (1) bekezdéséről lesz szó. Ez - nem túl nagy hírverés mellett - módosította a polgári perrendtatásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 41. §-át, amely az egyes ügyekben a felek által kiköthető illetékességi szabályokat tartalmazza. 2009. június 30-án hatályba is lépett a módosítás, amelynek egyik rendelkezése így szól:

(6) Vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére nem köthetik ki

a) a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Fővárosi Bíróság és a Pest Megyei Bíróság;

b) a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság

illetékességét.

A módosítás feltételezhető célja a felsorolt bíróságok leterheltségének csökkentése. Ez talán még elfogadható is lenne, bár azt gondolom, a cél finomabb módszerekkel is elérhető lenne (pl. illetékek emelése kikötött illetékesség alapján indult eljárásokban). Persze a szolgáltató állam koncepciójára tekintettel ezt is mondhatnánk: ha az az állampolgárok felől jelentkező igény, hogy ezeken a bíróságokon kívánnak pereskedni, akkor legyen több erőforrás ezeken a bíróságokon (mint mondtam, az illetékek emelhetők).

Ami tovább növeli ennek a módosításnak a súlyát, az a hatálybalépés szabályozása.

61. § (6) E törvény rendelkezéseit - a 64. §-ban foglalt rendelkezések kivételével - a hatálybalépésük után indult eljárásokban kell alkalmazni. 

Számomra ez azt jelenti, hogy a 2009. június 30-át követően indult eljárásokban a Pp. fenti új szabályát alkalmazni kell. Ez azért jelenthet gondot, mert számos szerződés  valahol a záró rendelkezések között tartalmazza azt (különböző szövegvariációkban), hogy

a Felek a jelen szerződésből eredő jogvitájukra kikötik - a mindenkori hatásköri szabályoktól függően - a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Bíróság Illetékességét.

Véleményem szerint 2009. június 30-át követően ezek a szerződéses rendelkezések semmisek tekintettel a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére (jogszabályba ütköző szerződés semmis). Ha nem semmisek, akkor sem lehet őket alkalmazni a Pp. új 41. §-ának (6) bekezdésével szemben. Ez pedig azzal jár, hogy az ilyen szerződések alapján indított jogvitákat nem a szerződésben, a Felek által kikötött fórum, hanem a jogalkotó által Pp. szabályai alapján illetékesnek minősített bíróság fogja elbírálni. A módosítás viszonylagos ismeretlensége miatt, ezt tetézi az áttételek feltételezhetően megnövekedő száma, ami nem az ügyek gyorsabb befejezése felé mutat.

A módosítás mögött a fentieken kívül látok bizonyos fogyasztóvédelmi célzatot is, gondolva arra, hogy a szolgáltatók szerződéseikben szerették a kapcsolódó pereket a székhelyük szerinti (rendszerint budapesti) bíróságokon lefolytatni. Az azonban nem mellékes kérdés, hogy a módosítással a budapesti és pest megyei székhelyű szolgáltatók versenyhátrányba kerülnek a többi szolgáltatóval szemben. Ennek oka az, hogy tömeges felperesi pozíció esetén az eljáró bíróság székhelye pénz kérdés is (pl. utazási idő, levelezési költség, munkarő költség). Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ennek következményeit a jogalkotó teljes körűen felmérte (pl. egy hatástanulmányban). Nem beszélve arról, hogy a jogalkamazás már reagált a kikötött illetékesség fogyasztókkal szembeni tisztességtelen alkalmazására, amely kérdésben éppen a magyar bíróságoknak köszönetően az Európai Bíróság is állást foglalt. Sokkal jobb megoldásnak tartom e tekintetben a Pp. 41. §-ának (5) bekezdését, amely honorálja az aktív alperesi részvételt az eljárásban:

(5) Ha a kikötés az általános szerződési feltételek között szerepel, a kikötött bíróság az alperesnek legkésőbb az első tárgyaláson előterjesztett kérelmére a pert - az alperes által megjelölt - a 29-40. § szerint illetékes bírósághoz teszi át tárgyalás és elbírálás végett.

Nem állítom ezzel, hogy a bejegyzés elején idézett Pp. módosítás - miután hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokat, szerződéseket módosít - alkotmányellenes lenne, de azt igen, hogy az ügy intézésének ilyen módja nem volt elegáns. Másik szempontból nem tartom előre mutató jelnek azokat a mostanában elszaporódó állami lépéseket, amelyek a magánautonómia szűkítése felé mutatnak. Amiatt is aggódom kicsit, hogy az állam egyre többször módosít már megkötött szerződések feltételein anélkül, hogy képes lenne a konkrét szerződést megkötő felek érdekeinek teljes körű feltésképezésére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.