Ride, Lou, ride

Történt itt a múlt héten egy és más a mindig izgalmas jogi kérdéseket feszegető Magyar Gárda ügyeiben, ezért aztán megpróbáljuk egy kicsit tisztázni a dolog jogi hátterét. Azt előrebocsátom, hogy igen kevés, mondhatni semmilyen írásos dokumentummal nem rendelkezem, tehát ami most következik, az körülbelül sajtóhírek alapján végzett tippelgetés arról, hogy ki mit is akarhatott itt. Ez persze azzal is jár, hogy egy kicsit meg kell próbálnunk a rendőrök agyával gondolkodni, ami sokszor nem egyszerű, sem a laikus, sem a kizárólag a jogvédelmi takarmányból álló diétán felnevelt magyar jogászok számára.

Kezdődött a dolog azzal, hogy július 2-án a Fővárosi Ítélőtábla helyben hagyta a Fővárosi Bíróság 2008. december 16-án kelt ítéletét, amellyel utóbbi feloszlatta a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesületet, vagyis az ítélet ezzel jogerőre emelkedett. Nem tudjuk pontosan, hogy mi van az Ítélőtábla ítéletében, mivel a helyszínen nem voltunk ott, leírva meg még nincsen. Mivel ugye helybenhagyó ítéletről van szó, feltehetően nem nagyon más, mint a Fővárosi Bíróság ítéletében, amit ugyan a bíróság honlapján hiába kerestünk, de az egyik elutasított beavatkozó azért szerencsére publikálta. Így hát kezdjük ezzel a meglepő módon rendelkezésünkre álló ítélettel.

Az elsőfokú ítélet dióhéjban annyit állapít meg, hogy a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesülettel szimbiózisban áll a Magyar Gárda Mozgalom, vagyis az előző felelős utóbbi viselt dolgaiért, és az egyesült a gárdán keresztül olyan tevékenységet végez, amely ténylegesen sérti egyes kisebbségek tagjai egyenlő méltósághoz fűződő személyiségi jogait. (30. o.), ezért aztán feloszlatja azt.

Mit is jelent ez? Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 2. §-ának (2) bekezdése azt mondja, hogy az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését, nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. A 16. § (2) bekezdésének d) pontja meg azt mondja, hogy a bíróság az ügyész keresete alapján feloszlatja a társadalmi szervezetet, ha annak működése a 2. § (2) bekezdésébe ütközik.

Hagyta tehát a bíróság az Alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését (Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.), és hagyta a bűncselekményt meg a felhívást is, csak annyit mondott, hogy mások jogait sértette az egyesület tevékenysége, ezért feloszlatta.

Mit is tekintett a bíróság mások jogait sértő cselekménynek? Elég bonyolult fejtegetések vannak az ítéletben mindenféléről, de mondjuk ezeket: a cigánybűnözés kategória alkalmazása, illetve, hogy „programmá tették az emberek közötti megkülönböztetést, mindezt pedig több esetben erődemonstrációnak minősülő, megjelenési formájában másokat megfélemlítő felvonulások formájában is kifejezésre juttatták.” (28. o.)

Na, akkor hogy ez megvolt, tegyünk egy nagyon rövid kitérőt. Külön blogbejegyzést simán, de egyébként komplett könyvet is lehetne írni arról, hogy vannak-e precedensek a magyar jogrendszerben, és ha vannak, mik azok. Maradjunk itt most annyiban, hogy elvileg nincsenek (kivéve ezt meg azt, ahogy a jogászok szokták mondani), a gyakorlatban (szociológiai szempontból, ahogy megint csak a jogászok szokták mondani) meg eléggé vannak, mert általában a bíróságok szokták magukat tartani hozzájuk. A fenti idézet alapján, ha precedensre vadászunk, levonhatjuk azt a következtetést, hogy az a társadalmi szervezet, amely ott és olyan formában vonul fel, mint a Magyar Gárda, megsérti mások jogait, és ezért fel fogják oszlatni ezt a társadalmi szervezetet (jegyezzük meg tehát, hogy az ítélet tüntetések feloszlatásáról értelemszerűen nem beszél, mert ilyesmi nem volt tárgya a pernek).

Eddig volt az egyesülési jogi része az ügynek, ez viszonylag még érthető. Térjünk rá most a gyülekezési jogi vonalra, arra, hogy mi volt szombaton. Nem könnyű tisztán látni ebben a dologban, az ellentmondásos sajtóhírek miatt, de próbáljuk meg, remélem, mindent jól értettem, és az időrendet sem keverem össze.

1) Valaki – fogalmam sincs ki, de embernek kellett lennie, nem szervezetnek – bejelentett egy demonstrációt Budaházy György és a Gárda mellett a Szabadság térre. Nem tudom, hogy ez a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (Gytv.) 6. §-a szerinti határidőben, azaz három nappal a rendezvény előtt történt-e, gondolom nem, de ez itt most nem is volt végül is lényeges, mert a rendőrség hatásköre hiányát állapította meg, mivel a terület nem minősült közterületnek. Mit jelent ez? Valami olyat, hogy oda már korábban valaki kapott területfoglalási engedélyt, feltehetően valamilyen más rendezvény miatt. A Gytv. ugyan nem csak a közterületre vonatkozik, de az a része, amelyik a rendőrségnek történő bejelentésről szól, igen. Nem közterületen ugyanis leegyszerűsítve körülbelül azt a dolgot lehet csinálni – nyilván a jog keretein belül – amit a terület használója megenged. A kertemben ugye akkor van tüntetés, ha akarom, vagy valahogy így. Az egyébként közterületet meg ki lehet bérelni, és akkor addig ott is a használó osztja, hogy mit lehet csinálni.

2) Ezt egyébként a demonstrációt szervezők is elfogadták, ezért bejelentett valaki egy másik rendezvényt a Szent István térre, ezt viszont már biztosan a három napos határidőn belül. Ezt a rendőrség megtiltotta, a Gytv. 8. §-ának (1) bekezdése alapján, amely azt mondja, hogy

ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható, a rendőrség a bejelentésnek a hatósághoz való beérkezésétől számított 48 órán belül a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időben való megtartását megtilthatja.

A rendőrség ha jól értem, nem pontosította, hogy mire gondol a három lehetőségből, ezért most megtippelem: arra, hogy a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. Miért gondolom ezt? Azért, mert a 75/2008. (V. 29.) AB határozat – színvonalában sem túl erős, ugyanakkor hatásában az egyik legkártékonyabb AB döntés, ugyanis nagyon durván jogot alkot, ráadásul olyat, ami a jogbiztonságot sértő módon zavaros amúgy – tartalmaz erre egy utalást.

Az AB határozat háromféle gyülekezést vázol fel a három napos határidőhöz képest: a rendes, bejelentett gyülekezést, a spontán gyülekezést, és a gyors vagy azonnali gyülekezést. (Valójában egyébként van egy negyedik is, a flash mob, ezt most hagyjuk, mert ez kb. arról szól, hogy az AB nem tudja, hogy mi az). Az első szerintem érthető. A „valódi” spontán gyülekezések „nem előre eltervezett és megszervezett módon jönnek létre, hanem több személy egymástól többé-kevésbé független cselekvése eredményeként.” Ez valami olyat akar jelenteni, hogy nincsen szervező, és az emberek csakúgy maguktól gyűlnek össze, hogy kinyilvánítsák véleményüket. Elég ritka az ilyesmi, talán a 2006. őszi Kossuth téri megmozdulás lehetett valami hasonló, bár nem tudom, mennyire voltak ott szervezők.

A harmadik, az azonnali gyülekezés jellemzője, hogy „a rendezvényre okot adó esemény miatt rendkívül rövid időn belül lehet csak megtartani, mert a rendezvény későbbi megtartása értelmetlen volna.” Ez ugye a Bukta-ügy, most derült ki, hogy Medgyessy a román követségen van, most lehet ellene tiltakozni, később semmi értelme nem lenne. Ennek van szervezője, be is kell neki jelentenie a rendezvényt, csak a határidőt nem tudja betartani, mert sürgős a tüntetés.

Na erről a harmadik típusról mondta az Alkotmánybíróság, hogy

A három napon belüli bejelentések esetén megnő a közlekedési útvonalak biztosíthatóságának jelentősége. A Gytv.-ből következően három nap mindenképpen elegendő arra, hogy a rendőrség megszervezze a szükséges biztosítási feladatokat, ha a közlekedés más útvonalon megvalósítható. A rendkívül rövid időn belüli bejelentés esetén viszont – a tervezett helyszíntől, útvonaltól és létszámtól függően – kérdéses lehet, hogy a bejelentett időpontig biztosíthatók-e a közlekedési feltételek. A rendezvény rendkívül rövid időn belüli megtartásának tiltását ez a körülmény indokolhatja.

Szóval én azt gondolom, hogy a rendőrség arra fog hivatkozni a tiltó határozat felülvizsgálatáról szóló perben, hogy nem tudta biztosítani a közlekedési feltételeket a bejelentés és a rendezvény közötti idő alatt.

3) Ezután már engedély nélkül megkezdődött egy tüntetés az Erzsébet téren, amit a rendőrség feloszlatott. Mire gondolt közben? Az AB határozat fő vívmánya az volt, hogy megszüntetette azt a lehetőséget, hogy kizárólag a bejelentés hiánya miatt fel lehessen oszlatni egy tüntetést. A hatályos szabályok (Gytv. 14. §-ának (1) bekezdése) szerint erre akkor van lehetőség, ha "a gyülekezési jog gyakorlása a 2. § (3) bekezdésében foglaltakba ütközik, vagy a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá ha bejelentéshez kötött rendezvényt tiltó határozat ellenére tartanak.” A tiltó határozat – bejelentés hiányában – nem jöhet szóba, szintén nem szólnak hírek fegyveres/felfegyverkezve megjelenésről. Marad a 2. § (3) bekezdése, ami azt mondja, hogy „nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.” Ezt mintha már láttuk volna valahol…hol is? Hát bizony a Fővárosi Bíróság ítéletében az bejegyzés elején…Mit is tekintett a bíróság mások jogait sértő cselekménynek? Hogy

programmá tették az emberek közötti megkülönböztetést, mindezt pedig több esetben erődemonstrációnak minősülő, megjelenési formájában másokat megfélemlítő felvonulások formájában is kifejezésre juttatták.

Azt érdemes tudni, hogy a gyülekezési törvény kapcsán ez a mások jogainak és szabadságának sérelmével járás egy rendkívül homályos dolog volt eddig, senki sem tudta, hogy mit jelent, talán csak annyit, hogy ha a rendezvényen sok szabálysértést követnek el – a bűncselekmények egy másik feloszlatási okot alkotnak, ne feledjük – akkor az az, és akkor azt fel kell oszlatni. El tudom képzelni a rendőrségi jogász arcát, amikor meghallgatta az ítéletet, hiszen azt úgy érthette, hogy amilyen formában a Magyar Gárda fel szokott vonulni, az sérti mások jogait és szabadságát, ami pedig azt jelenti, hogy az eddig soha nem alkalmazott feloszlatási ok hirtelen élettel telt meg, van valami, amire biztosan – bírósági precedenssel megerősített módon – lehet ezt alkalmazni.

4) A rendőrség persze nem lenne rendőrség, ha nem gondoskodott volna azonnal egy másik lehetőségről saját segge fedezése céljából. Kiadott egy közleményt, mely szerint: 

A mai napon a rendőrség az ország több településén a jogerősen megszüntetett Magyar Gárda Egyesület egyenruháiban, közterületen megjelenő személyekkel szemben foganatosított intézkedéseket, mivel ruházatuk másokban félelmet, megbotránkozást, valamint riadalmat keltett. A bíróság döntése értelmében a Magyar Gárda Egyesület és a Magyar Gárda Mozgalom csak formailag különül el, egységes képződményként kell kezelni, ezért a jövőben a rendőrség intézkedést fog kezdeményezni, ha gárdista egyenruhában jelennek meg, illetve vonulnak közterületen. A rendőrség nyomatékosan felhívja a közvélemény figyelmét, hogy ezekben az esetben - élve a jogszabályok adta lehetőségekkel - a leghatározottabban fog fellépni az ilyen személyekkel szemben.
 
Mit is akar ez mondani? Szerintem azt, hogy a rendőrség a fenti ítélettel a tarsolyában úgy gondolja, hogy a Magyar Gárda egyenruhájában megjelenni egyértelműen félelmet ébreszt másokban. Ezért aztán előhúzza az adu ászt, mely szerint ami félelmet kelt, az riadalmat is, amire azért van szüksége, hogy rábökhessen a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (Sztv.) 142/A. § (1) bekezdésére, mely szerint „aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.”
 
Hogy miért van erre szüksége? Mert a Gytv. 2. §-ának (3) bekezdésének értelmezése kapcsán annyi biztosnak látszott eddig, hogy amennyiben a gyülekezés során tömegesen szabálysértéseket követnek el, akkor a gyülekezést fel lehet oszlatni. Ha a fenti értelmezést sikerül átnyomni a bíróságon, akkor a gárdista egyenruhában megjelenés gyülekezéseken magában feloszlatási ok lesz.
 
A rendőrség furcsa megmozdulásai mögött tehát szerintem körmönfont jogászi logika húzódik meg.
 
5) Marad az a kérdés, hogy a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény alapján arányosak voltak-e a rendőri intézkedések (mert két külön kérdés, hogy jogszerű volt-e az oszlatés, illetve, hogy jogszerűek voltak-e az oszlatás közben használt eszközök). Nos, ezt én innen nyilván nem tudom megmondani, még tipp szinten sem, mert az egy darab videóból, meg az ellentmondásos cikkekből nem világos, hogy ki mit dobott, fújt, mikor, mennyit, meg ilyesmi. Annyi viszont biztos, hogy amennyiben ez kerül a vita középpontjába, az bizonyos szempontból eléggé kedvező lesz a rendőrségnek, mert így a fentiekben vázolt értelmezési megoldásuk könnyen mintegy mellesleg elfogadást nyerhet.

 

Címkék: rendőrség alkotmánybíróság magyar gárda gyülekezési jog alapjogok

A bejegyzés trackback címe:

http://legaleagles.blog.hu/api/trackback/id/tr11231235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

vizipipa 2009.07.07. 22:47:05

Nem érdektelen amit előadtál csak vicces(?) eredményre vezet. Netán te találtad ki ezt a levezetést Drazsénak vagy Benczének?
Nem tudod jogszerűek voltak-e az oszlatási eszközök? Tele van az internet felvételekkel, több tucat! Persze aki nem akar, az nem lát. Azért Sodihoz eljutottál az ítéletért, pedig azt többet kellett keresni, most most a felvételeket!