A "szólás-fetisiszta" álláspont

2009.05.01. 12:40 Kisigi

 

Josh: What do you say about a government that goes out of its way to protect even citizens that try to destroy it? 
Toby: God bless America.
 

Érdekes elemzés jelent meg a Sárdobáló blogon, az írás apropóját feltehetőleg a holokauszttagadás büntethetősége kapcsán kialakult vita adta. A gondolatmenet lényege az, hogy a gyűlöletbeszéd büntethetőségét alkotmányosan is meg lehet oldani, mégpedig a becsületsértés és rágalmazás mintájára. Ugyanis ezek a tényállások az emberi méltóság védelme érdekében tartalom szerint korlátozzák a véleménynyilvánítási szabadságot, márpedig ha egy konkrét személy emberi méltóságát sértő cselekmény ellen fel lehet lépni a büntetőjog eszközeivel, akkor ezt több ember méltóságának védelme érdekében is meg lehet tenni.

Az elemzés alapját képező megállapítás a következő:

Az Alkotmánybíróság és a XIX. században megragadt dogmatikus liberálisok úgy gondolják, plurális demokráciában nem is korlátozható a véleménynyilvánítás annak tartalma szerint. A dolog szépséghibája az, hogy a becsületsértés és a rágalmazás tényállása pontosan ezt teszi.

Nekem ezzel a premisszával van egy jelentősebb gondom, mégpedig az, hogy ez így ebben a formában téves - és nem csak azért, mert az Ab-t és a liberalizmust egy lapon említi. Talán egyszer majd erről is írunk egy bejegyzést, de most inkább vizsgáljuk meg azt, hogy a becsületsértés és társai valóban tartalom szerinti korlátozást valósítanak-e meg.

A tartalom szerinti korlátozás tilalmát (más néven az értéksemlegesség tesztjét) az Alkotmánybíróság a sokat idézett 30/1992. (V. 26.) AB határozatban dolgozta ki. A lényege az, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi, a véleménynyilvánítás szabadságának csak külső korlátai vannak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül.

A lehetséges korlátokról szólva a határozat kifejti, hogy a vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely "intézmény" közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya. Azt is rögzíti a határozat, hogy a közösségek méltósága a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos korlátja lehet.

Látható, hogy az Alkotmány ugyan kiemelt, de egyáltalán nem abszolút védelmet biztosít a véleménynyilvánítási szabadságnak. Ezért is tartom legalábbis leegyszerűsítőnek a Sárdobáló bejegyzésében szereplő azon állítást, amely szerint

A méltósághoz való jog pedig alapvető emberi jog, amely az Alkotmánybíróság által felállított értékhierarchiában megelőzi a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot, ezért is érthetetlen, hogy az AB miért biztosít mégis abszolút védelmet az utóbbinak.

Mindezek fényében nézzük meg, hogy a rágalmazás és a becsületsértés esetén mi képezi a véleménynyilvánítási szabadság korlátját. A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat szerint az emberi méltóság kitüntetett szerepe miatt a jogi felelősség rendjében végső eszközként igénybe vehető büntetőjog sem tekinthető - általánosságban - aránytalanul súlyos reagálásnak az egyént becsületében sértő magatartások esetén. Márpedig a becsületvédelem büntetőjogi eszközei a véleménynyilvánítási szabadságot az emberi méltósághoz való jog és a jóhírnévhez való jog alkotmányos értékeinek védelmében korlátozzák.

Vagyis szó nincsen tartalom szerinti korlátozásról, az emberi méltósághoz való jog mint külső korlát jelenik meg a kérdéses tényállásokban. Ez az az eset, amikor a véleménynyilvánítási szabadságot korlátozó törvény közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál. Megjegyzem, a közösség elleni izgatás hatályos formája is azért alkotmányos, mert az uszítás az alkotmányos értékrendben magasan álló alanyi jogokat veszélyeztet.

Apróságnak tűnik, de ki kell térnem arra is, hogy ha az ember gyomorgörccsel megy ki az utcára, az nem az emberi méltóság sérelmét jelenti, hanem a köznyugalomét, amit kénytelenek vagyunk a köznyugalom elleni bűncselekmények körében védeni. Így ha ez a szabályozással elérendő cél, nagyon is jó helyen van a tényállás jelenlegi helyén, és semmi keresnivalója a személy elleni bűncselekmények között. De nem csak ezért tartom inkább érdekes, mint használható ötletnek, hogy a gyűlöletbeszédet a becsületsértés minősített eseteként helyezzzük el a Btk.-ban. Ahhoz, hogy a becsületsértés megvalósuljon, kell lennie egy konkrétan azonosítható sértettnek, de a gyűlöletbeszéd esetén ilyen nincs, ugyebár pont ez az egész probléma lényege. De ha az alapeset nem tényállásszerű, akkor hogyan akarjuk a minősített esetet megállapítani? Nyilván mondhatjuk azt, hogy akkor ne minősített esete, hanem egy másik alakzata legyen a becsületsértésnek, de ennyi erővel lehetne önálló tényállás is.

Azzal egyet tudok érteni, hogy az Ab a jelképhatározatokban megbontotta a tartalom szerinti korlátozás ellen küzdő saját érvrendszerét, erről már én is írtam korábban.

A lényeg az (és erre megy ki az egész gondolatmenet), hogy szerző felteszi a kérdést:

hogyan lehetséges az, hogy ha egyetlen emberről állítom azt, hogy az illető bűnöző (rágalmazás) vagy nagy nyilvánosság előtt hazaárulónak, idegenszívűnek nevezem (becsületsértés), akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható vagyok, ugyanakkor, ha azt mondom, hogy minden cigány bűnöző, minden zsidó hazaáruló, idegenszívű, akkor az égvilágon semmilyen retorzióra nem kell számítanom?

Bennem meg az a kérdés merült fel, hogy ha az egész koncepció alapját jelentő állítás (ti. a becsületsértés és a rágalmazás tartalom szerint korlátoz) helytelen, van-e értelme még ennek a kérdésnek. Mindenesetre a válasz a bejegyzéshez fűzött egyik kommentben olvasható, ezzel a szerző nem ért egyet, van ilyen, csak éppen innentől kezdve hitvitává válik a történet, de legalábbis a jogi érvek elfogynak.

Mint ahogy az értéksemlegesség tesztjét is nehéz kizárólag jogi érvekkel megvédeni. Lehet ezt nem szeretni, de jelenleg ez az egyetlen olyan megoldás, ami esetében nincs az épp aktuális parlamenti többségre bízva, hogy milyen véleményt lehet kinyilvánítani, és milyet nem. Van olyan álláspont is, hogy a holokauszt tagadása egy teljes mértékben specifikus ügy, egyedi elbírálást igénylő dolog. Csakhogy az Alkotmányt nem egyedi ügyek rendezésére találták ki, márpedig jelenleg alkotmánymódosítás nélkül nem fog menni a holokauszttagadás tiltása. Ezért magát az értéksemlegesség tesztjét kellene áttörni, aminek viszont beláthatatlan következményei lehetnek: ha most azt mondjuk, hogy nem lehet náciul beszélni, mert az emberek 99%-a elutasítja ezt az ideológiát, mikor jutunk el odáig, hogy azért tiltunk be valamit, mert az emberek 51%-a utasítja el? Ez egy klasszikus slippery slope.

Szokták azt is mondani, hogy az Alkotmány az alkotmányos értékrenddel szemben álló véleménynyilvánítást nem védi, ami szerencsére nem csak az Egyesült Államokban, de nálunk sem igaz. Ha igaz lenne, akkor szigorúan értelmezve eljuthatnánk odáig, hogy nem lehet az Alkotmány módosítását szorgalmazni. Ha kevéssé szigorúan értelmezzük ezt, akkor többek között a melegházasság melletti nyilvános állásfoglalás esik ki a védendő vélemények köréből, de a kötelező iskolai hitoktatás bevezetését sem lehetne követelni. Jelenleg mindkettő alkotmányellenes, ami nem éppen az alkotmányos értékrendnek való megfelelés legjobb mutatója.

Tudom, hogy szar dolog gyomorforgató véleményekkel és ordas eszmék hirdetésével találkozni, de akik ilyeneket mondanak, ugyanúgy a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot gyakorolják, mint pl. én most ezzel a bejegyzéssel. Vagyis ez az ára annak én ezen a blogon bármikor leírhatom, ha az Ab ostoba döntést hozott, vagy hogy a parlamenti képviselők nem értenek a joghoz, de szívesen írják azt. Meg persze annak, hogy a Sárdobáló bloggere teljes lelki nyugalommal fejthesse ki, hogy aki nem ért vele egyet, az szólás-fetisiszta, esetleg a XIX. században megragadt dogmatikus liberális. De ha valakit ezek nem lelkesítenének, gondoljon arra, hogy az értéksemlegesség tesztje kb. az egyetlen akadálya a pornó betiltásának.

· 2 trackback Címkék: alkotmánybíróság alkotmányjog büntetőjog gyűlöletbeszéd

A bejegyzés trackback címe:

http://legaleagles.blog.hu/api/trackback/id/tr931097209

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szombatblog 2009.05.03. 12:05:31

A tagadás tiltása Azt hallani mindenhonnan, hogy a Harmadik Köztársaság a legsötétebb időszakát éli - ám hogy pontosan miért is, abban már közel nincs egyetértés. A pénzügyi válság, a baloldali kormányzás tehetetlensége, az országban elharapózó…

Trackback: Kötöttségek nélkül 2009.05.01. 16:31:03

Komfortérzet az antiszemitáknakNagyon vacillálok holokauszt-tagadás ügyben, mármint, hogy jó lenne-e, ha büntethető lenne. Egyrészt a szólásszabadság nagyon fontos számomra, hisz ez a demokrácia alapja. Másrészt viszont a holokauszt-tagadás nem szimplán e…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

alasehir 2009.05.02. 17:02:06

Tisztellek benneteket, jogászok, nehéz a dolgotok. Egymásnak ellentmondó követelményeket kell(ene) érvényesíteni.
Más kérdés, hogy azon hogyan lehet agyalni, hogy most tartalomkorlátozás-e annak szankcionálása, ha valaki népcsoportokat - akár "kódolva" (szeretem ezt a szót, de nagyon) - szidalmaz és rágalmaz, bár közvetlenül nem szólít fel a kiirtásukra, vagy sem. Vagy azon, hogy ha a tartalmat nem is korlátozzuk, de a szándékot már szankcionáljuk. Hogy van ez? A szándék nem a közlés tartalmából derül ki? Szerintem játszotok a szavakkal és ez nekem nem szimpi.

Caracalla 2009.05.03. 12:12:28

Hah, pedig mekkora móka lenne egy négyévente változó tiltólista.