Egy kormányválság mindig felvillanyozza a közjogászokat. A mindennapi ügymenet - a parlamenti törvénygyár, a közigazgatás napi ügyeinek intézése, az állam alapjáraton történő működtetése - fontos ugyan, de ritkán tartogat szakmai csemegéket. Ilyeneket általában a válsághelyzetek vagy alkotmányos mulasztások (lásd pl. a közigazgatási hivatalok esetét) kínálnak tálcán. Emlékszem például, hogy 2004-ben, Medgyessy Péter megbuktatásakor lehetett reménykedni: hátha egyszer látunk végre közelről egy működő konstruktív bizalmatlansági indítványt. Medgyessynek azonban semmi fogékonysága nem volt az alkotmányjog szépségei iránt (rosszmájú kritikusai szerint a kormányzás szépségei iránt sem), és lemondott. Most megint van némi esélyünk: Gyurcsány Ferenc azt mondja, két hét múlva saját maga kezdeményezi a konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtását saját maga ellen. Bízzunk benne, hogy tökösebb lesz, mint méltán megbuktatott, fantáziátlan elődje, és véghezviszi, amit eltervezett, innen kívánunk neki ehhez sok erőt, persze szigorúan a szakmai kíváncsiságtól hajtva.

Emlékeztetőül a konstruktív bizalmatlansági indítvány lényege:

***

Alkotmány 39/A. § (1) A képviselők legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban - a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megjelölésével - bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a Kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az indítvány alapján az országgyűlési képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni.

(2) Az indítvány feletti vitát és szavazást legkorábban a beterjesztéstől számított három nap után, legkésőbb a beterjesztéstől számított nyolc napon belül kell megtartani.

***

A jogintézmény a nyilvánvaló politikai izgalmak mellett ugyanakkor közjogi kérdéseket is felvet. Érkezik például jobbról Gulyás Gergely, a Fidesz-közeli Szabadság Kör tagja, aki azt mondja, hogy ellentétes az Alkotmány szellemiségével, ha a miniszterelnök is a kezdeményezők között van. Neki az Alkotmány a lemondás, valamint a bizalmi szavazás kezdeményezésének eszközét biztosítja, jelen esetben nyilvánvalóan az a célja, hogy a vele, valamint a baloldallal nem szimpatizáló köztársasági elnököt kiiktassa a döntési folyamatból. A konstruktív bizalmatlansági indítványt Gulyás szerint nem erre a helyzetre találták ki (lényegében ugyanezt mondja Lövétei István is).

Akkor mire? Igaza van-e Gulyás Gergelynek (és Lövéteinek)?

Közhely, hogy a jogintézményt 1989-ben a német alkotmányból vették át a magyar alkotmányozók, egészen pontosan az MDF-SZDSZ-paktum aláírói. A cél a kormányzati stabilitás fenntartása volt, vagyis az, hogy lehetőleg csak úgy lehessen megbuktatni a miniszterelnököt - és vele a Kormányt -, hogy ugyanazzal a lendülettel az utódját is megválasztjuk. Meghalt a király - éljen a király! Technikailag a miniszterelnök valóban nem kezdeményezhet egymaga ilyet, csak úgy lehet részese a folyamatnak, ha ő is egyike a 78 aláírónak. Ezzel a miniszterelnök lényegében a saját leváltását kezdeményezné, ami első látásra valóban furcsán hangzik. De valóban ellentétes a jogintézmény rendeltetésével?

A legismertebb példa az élesben történő alkalmazásra az 1982-es Helmut Schmidt-Helmut Kohl kancellárcsere Németországban. A szociáldemokrata-liberális koalíció kisebbik tagja, a liberális FDP titokban megegyezett az ellenzéki CDU-val a konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtásában, így lett Helmut Kohl kancellár, és így lett hosszú évekre az FDP a CDU koalíciós partnere.

Mindez természetesen a regnáló kancellár - és a nagyobbik kormánypárt - ellenére történt, valóban nem az ő kezdeményezésére. Valószínűleg ez a példa lebegett a magyar jogalkotók szeme előtt is, amikor a 39/A. § (2) bekezdésében kimondták, hogy a kezdeményezés és a szavazás között minimum 3, maximum 8 napnak el kell telnie - ez az időszak pont arra jó, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök még egy utolsó erőfeszítéssel szövetségeseket keressen az Országgyűlésben (a német alkotmányban ez az időtartam 48 óra). A konstruktív bizalmatlansági indítvány tehát eredetét tekintve valóban a miniszterelnök ellenfelei, illetve a vele elégedetlen kormányerők eszköze a zökkenőmentes átmenet biztosítása érdekében. Ők vélhetően úgy kezdeményezik a szavazást, hogy az új jelölt mögött álló többséget már megszervezték - ezért kap a (2) bekezdésben a hivatalban lévő kormányfő egy utolsó esélyt. Ettől valóban idegen az a megoldás, hogy az indítványt politikai értelemben a miniszterelnök kezdeményezze, netalán képviselőként alá is írja a kezdeményezést (azt közjogilag ebben az esetben is természetesen a képviselők egyötöde fogja megtenni).

Az alkotmányi szabályozás azonban kellőképpen absztrakt és rugalmas ahhoz, hogy többféle forgatókönyvet is lehetővé tegyen. Semmi sem zárja ki, hogy a kezdeményező legalább 78 képviselő mögött politikai értelemben a hivatalban lévő kormányfő álljon, akinek a célja az, hogy pártja egy másik politikus vezetésével folytassa a kormányzást (például azért, mert ő már elhasználódott). Lehet, hogy ezzel saját politikai túlélését próbálja elősegíteni azzal, hogy kivonja magát a forgalomból - a lehetőségek száma szinte végtelen. A kormánypárt is gondolhatja úgy, hogy a házon belülről kezdeményezett miniszterelnök-csere legsimább útja nem a lemondás - jelölés - választás séma, hanem a 39/A. § által szabályozott indítvány. Szabad neki a saját érdekeit is szem előtt tartania, főleg, hogy az ország stabilitása szempontjából is ez a kedvező megoldás, mivel egyszerűbb.

Bármilyen okból is, de kell 78 képviselő, aki kezdeményezi, és 194, aki megszavazza az indítványt. Ha az értelmi szerző a miniszterelnök vagy a kormánypárt, akkor a 3-8 napos haladék nem az ő, hanem ellenfelei utolsó esélye, hogy megbuktassák a kezdeményezést.

Az Alkotmány tehát nem foglal állást abban a kérdésben, hogy ezt az eszközt ki használhatja fel a miniszterelnök leváltására és új miniszterelnök megválasztására. Az Alkotmánynak, illetve a jogintézménynek ebben az értelemben nincs "szellemisége", vagy ha van, akkor az mindenek előtt a stabil kormányzást szolgálja.

Gulyás Gergely szerint egyébként

alkotmánybírósági állásfoglalás születhet, ha a kormányfő mégis aláírja a konstruktív bizalmatlansági indítványról szóló dokumentumot maga ellen. Az alkotmánybírósági állásfoglalás azonban nem valószínű, hogy visszamenőleg megsemmisíti majd az új miniszterelnök mandátumát.

Annyira nem valószínű, hogy biztosan nem semmisíti majd meg. Nincs ugyanis erre semmiféle hatásköre. Nyilvánvalóan csak akkor járhatna el az Alkotmánybíróság, ha egy erre jogosult - pl. az Országgyűlés vagy egy bizottsága - az Alkotmány értelmezését kérné ebben a kérdésben. De azon túl, hogy az esetlegesen megszülető értelmezés mindenkire nézve kötelező lenne, az AB határozata természetesen nem dönthetne semmiféle mandátum megsemmisítéséről (a megválasztás aktusát tartalmazó egyedi OGY határozatra az AB hatásköre nem is terjed ki).

Ellentétben tehát Gulyás és Lövétei urakkal, én azért több rugalmasságot nézek ki hatályos alkotmányunkból. Úgy is mondhatnám, hogy több van benne, mint ami elsőre látszik, és ez így van jól. Persze minél kevesebb éles helyzet adódik, amikor ez kiderülhet, annál jobb.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szempontpuska 2009.03.23. 11:01:19

@Konzervatórium: Türelmetlenül várjuk milyen név kerül a "takarodj" elé :o)

Válasz erre 

füredi (törölt) 2009.03.23. 12:44:04

Szerintem is így van, ahogyan írod, és ez jó így. Gyakorlatilag nem Gyurcsány fogja benyújtani az indítványt - ezt ő nem is teheti meg - hanem az egyötöd képviselő. Semmiféle alkotmányossági probléma nincsen, és valóban: nincs hatáskőr a megsemmisítésre, hiszen a bizalmatlansági indítvány nem jogszabály, és nem az állami irányítás egyéb jogi eszköze. Ahogy mondjuk a kormányprogramról szavazás sem az.

Válasz erre 

Bummer 2009.03.23. 15:58:14

Ez az alkotmányjogi okoskodás elrejti az igazi problémát, hogy Gyurcsány azt mondta: maga nyújtja be saját maga ellen a bizalmatlansági indítványt.
Ő nem nyújthat be ilyet, ez csak a beképzeltségének újabb gyönyörű példánya.
Politikai probléma ez igazából, és annak nagyon komoly. A miniszterelnök arra kéri a pártot, hogy váltsák le, mert ő már nem alkalmas a kormányzásra, és a válság nem engedi, hogy a választópolgárok döntsenek.
1989-ben a regnáló kommunisták ugyanezekkel az érvekkel hatalmon tudtak volna maradni.

Válasz erre 

retekvári 2009.03.23. 17:04:17

Nem beképzelt, csak gőze nincs a közjogról, meg ezekszerint a közvetlen tanácsadóinak sem. Amúgy nem értek egyet a posttal, teljesen ellentétes az egész jogintézmény rendeltetésével az, hogy kormánypárti képviselők nyújtják be, ha meg Gyurcsány is ott lesz az aláírók között, az meg egyenesen nonszensz lesz. Egyértelmű, hogy csak Sólyomot akarják kihagyni a buliból. Amúgy ha az alkotmányértelmezési hatáskör alapján az AB elé kerül a dolog, nem tartom kizártnak, hogy azt mondja majd, hogy joggal való visszaélés az ilyen használat, régebben sem zárkóztak el ennek a magánjogi fogalomnak a közjogi alkalmazásától. Mondjuk ez tényleg nem lesz kikényszeríthető sem a múltra, sem a jövőre nézve.

Válasz erre 

dr. Kröger · http://legaleagles.blog.hu 2009.03.23. 18:44:47

@Bummer: vszleg politikai értelemben értette ő a benyújtást, nyilván tudja, hogy ezt a képviselők 1/5-e kezdeményezheti. Az meg, hogy beképzelt-e, vagy hogy ez milyen politikai problémákat rejt magában, az nem ennek a blognak a dolga. A mi dolgunk pont az alkotmányjogi okoskodás.

@retekvári: szerintem is Sólyomot akarják kihagyni a buliból, de ezt miért ne tehetnék meg? Az Alkotmány csak eszközöket biztosít ahhoz, hogy a politika szereplői megvalósíthassák a céljaikat, és ebbe a saját céljaik, a hatalomtechnikai machinációk is beletartoznak. Nem olyan ördögtől való dolog ez. Az Alkotmánynak mely rendelkezéséből vezethető le, hogy ezt az eszközt csak az ellenzék veheti igénybe?

Egyébként a konstruktív bizalmatlansági indítvány alkalmazásának lehetősége egyes források (pl. Debreczeni József: A miniszterelnök c. könyve) szerint már 1993-ban is felmerült, Antall József halálakor. Állítólag tartottak tőle Borossék, hogy Göncz nem az MDF-ből kér fel valakit kormányalakításra, hanem az ellenzékből, és tudatták az elnökkel, hogy nem megfelelő jelölt esetén megválasztják az illetőt, de másnap a 39/A. § alkalmazásával meg is buktatják. Azért a politika ritkán produkál egyértelmű helyzeteket, pont az a szép az alkotmányjogban, hogy ezeket valahogyan keretbe foglalja.

Ami meg az AB-t illeti, azt minden további nélkül megtehetné értelmezésre irányuló indítvány esetén, hogy kimondja: erre nem lehet ezt a jogintézményt használni. De ez persze a konkrét helyzetben nem fog senkit se kötelezni, ebben egyetértünk.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: