Az OÉT-tal kapcsolatos 1204/A/2006. AB határozatot Kobayashi elemzi a blogján, én itt az érdemi kérdésbe nem is mennék bele (kell-e az OÉT egyetértése ahhoz a bizonyos rendelethez), mert szerintem egyértelmű, egyetértek azzal, hogy nem kell. Azt is adottnak veszem, pont a határozat, illetve az ott idézett egyéb AB határozatok alapján, hogy az egyetértési jog jogalkotási hatáskört jelent. Inkább formai dolgokról lesz szó.

Ami számomra most érdekes ebben a határozatban, az a III. rész 8. pontjának első három mondata. „Az előzőekben részletesen ismertetett alkotmányi rendelkezésekből és ezek alkotmánybírósági értelmezéséből egyértelműen következik, hogy jogalkotó hatáskörrel csak az Alkotmány ruházhat fel egy szervet. Az Alkotmányban nevesített jogalkotó szervek között az OÉT és az OÉT-ben részt vevő országos szakszervezeti szövetségek nem szerepelnek. Az Alkotmány alapján tehát sem az OÉT, sem az abban részt vevő országos érdekképviseletek nem jogalkotó szervek, ezért jogszabály-alkotásra a jogszabály kibocsátásához kapcsolódó egyetértési joguk alapján való törvényi felhatalmazásuk ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, a hatalommegosztás elvével és az Alkotmánynak a Kormány, illetve a miniszterek jogalkotását szabályozó rendelkezéseivel.”

Két probléma is felmerül itt. Az első, a viccesebb, az az lenne, hogy a második mondat azt a kifejezést használja, hogy nevesített. Ezt nehezen tudom másként érteni, mint az első mondat azon részének értelmezését, hogy „jogalkotó hatáskörrel csak az Alkotmány ruházhat fel egy szervet”. Úgy tűnik, hogy az AB szerint a jogalkotó hatáskörrel való felruházást az Alkotmány úgy csinálja, hogy nevesíti a jogalkotó szerveket. Erre utal a harmadik mondat is, amely abból, hogy az OÉT és a szakszervezeti szövetségek nem szerepelnek az Alkotmányban nevesített jogalkotó szerveke között, azt a következtetést vonja le, hogy azok nem jogalkotó szervek.

Namost az a helyzet, hogy az Alkotmányban négy jogalkotó szerv szerepel nevesítve, mégpedig az Oszággyűlés, a Honvédelmi Tanács, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a Kormány (nem foglalkozva most azzal, hogy az Alkotmánybíróság meg a Legfelsőbb Bíróság jogot alkot-e vagy sem, vegyük úgy, hogy nem).

Nem szerepelnek a felsorolásban a Kormány tagjai és a helyi képviselőtestületek, hiszen ezek nincsenek jogalkotó szervként nevesítve. Az a probléma, hogy ezek nem konkrét szervek, hanem szervtípusok, amelyeken belül sok konkrét szerv van (kivéve persze a miniszterelnököt, akiből csak egy). Ha követjük az AB határozat fenti mondatainak logikáját – nem azt mondja, hogy a munkavállalói érdekképviseleti szervek nem szerepelnek jogalkotó szervként, hanem azt, hogy az OÉT nincs nevesítve –, akkor azt kell megállapítanunk, hogy az AB szerint csak az a szerv rendelkezik jogalkotási hatáskörrel, amelyet az Alkotmány kifejezetten ilyenként nevez meg, vagyis konkrétan megjelöl. Az alaptörvény azonban konkrét miniszterekről és helyi képviselőtestületekről nem szól, ezeket csak mint típust jelöli meg, hogy ilyenek vannak. Adódik tehát a következtetés, hogy az AB határozat alapján mondjuk egy honvédelmi miniszteri rendelet, vagy Szerencs város önkormányzata képviselőtestületének rendelete alkotmányosan nem alkotható meg, hiszen az Alkotmány nevesítetten sem a honvédelmi minisztert, sem Szerencs város önkormányzatának képviselőtestületét nem ruházta fel jogalkotó hatáskörrel. Hát…érdekes.

Ez persze csak a kisebbik gond, nyilván meg lehet magyarázni, hogy nem így gondolták, hogy amikor azt írták, hogy nevesít, akkor voltaképpen arra gondoltak, hogy meghatároz, csak nem sikerült azt írniuk, amit gondoltak, vagyishogy azt írták, amit nem gondoltak, málőr, de megesik. Az Alkotmány meg azért azt tartalmazza, hogy a Kormány tagjai és a helyi képviselőtestület alkothat rendeletet, szóval ha a fenti kis fejtegetést figyelmen kívül hagyjuk, akkor nekik van jogalkotó hatáskörük, ágyesz, búgyesz, nem kell foglalkozni az AB határozattal.

A másik probléma, az eggyel komolyabb. Az világos az AB határozatból, hogy az egyetértési jog jogalkotó hatáskört jelent és jogalkotó hatásköre csak annak a szervnek lehet, amelyet az Alkotmány ilyennel felruház. Itt pedig felbukkan a habokból a magyar közjog egy zavarosban halászgató kecses kis macskacápája, a legfőbb ügyész. Ha megnézzük például a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 604. §-át, számtalan esetben látjuk szerepelni a legfőbb ügyész egyetértési jogát, amely egyetértést a rendeletek kiadása során be is szereznek. Az Alkotmány azonban egyáltalán nem tartalmazza azt, hogy a legfőbb ügyésznek lenne bármiféle jogalkotó hatásköre. Az AB határozat logikáját – és ez alkalommal nem csak az általam fent alkalmazott formális logikáját – követve arra lehet jutni tehát, hogy a legfőbb ügyész egyetértési joga alkotmányellenes, hiszen az egyetértési jog jogalkotó hatáskört jelent, olyan pedig a legfőbb ügyésznek az Alkotmány alapján nincs. Ezt nagyon ragozni sem lehet, nincs neki benne ott.

Míg az első probléma kapcsán nagyjából biztos vagyok abban, hogy az AB mit akart mondani (még ha nem is azt mondta), ennél a másodiknál kicsit meg vagyok akadva, hogy valóban erre gondoltak-e, vagy csak nem jutott eszükbe a legfőbb ügyész. Kíváncsi vagyok, hogy ha lenne erre vonatkozó indítvány, akkor megsemmisítenék-e a Be. 604. §-át (illetve érdekes gyakorlatuknak megfelelően kivagdosnák-e belőle a legfőbb ügyész egyetértését), illetve azokat a rendeleteket, amelyeket a legfőbb ügyész egyetértésével alkottak meg.

Aztán az is lehet persze, hogy Bragyova Andrásnak van igaza, és az egyetértési jog nem is jogalkotó hatáskör, de azt hiszem, ez az út az AB döntés értelmében zárva van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.